tag:blogger.com,1999:blog-65270919990871169272024-03-18T21:36:09.056-07:00Before you left me.vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.comBlogger15125tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-3717964273255854272013-08-08T18:02:00.001-07:002013-08-08T18:02:09.426-07:00Oops.<div style="text-align: center;">
Huppsz, egy kis meglepi. </div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://darklarrystylinsonhu.blogspot.com/" target="_blank">darklarrystylinsonhu.blogspot.com</a></div>
<div style="text-align: center;">
Az új blogom, jó olvasást!:) </div>
<div style="text-align: right;">
horan vandaa. xx</div>
vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-5743755465299395642013-07-27T06:19:00.004-07:002013-07-27T06:31:40.240-07:00▲I'm here, again▲<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Sziasztok!</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Esküszöm, szégyenkezve írom ezt a bejegyzést, amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem. De ha jobban belegondolok igazából nekem és a gondolataimnak is szüksége volt egy kis pihire. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A legfontosabbakat, amiket a kimaradásom folyamán átagyaltam, most leírom nektek, a pályázattól kezdve addig, hogy miért is töröltem a másik blogom, megint. Közben azért megjegyezném, hogy ha netalántán néhány szóban kimarad az M betű, sajnálom, de kiesett a billentyűzetből. De komolyan.:D</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Akkor vágjunk is bele. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<u><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A PÁLYÁZAT</span></u><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Kettő novella érkezett be az e-mail fiókomba 2013. július 23. 23.59-ig. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Többre vártam, számítottam vagy nem is tudom, de ennyinek is örülök, hisz ez az mutatja, hogy valamiképp figyeltek rám. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az egyik beküldő s.beckie volt, aki már a project kihirdetése napján elküldte az irományát, amiért hálás vagyok. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mivel megígértem, hogy ti is elolvashatjátok, hogy mik között is kellett döntenem, tessék.</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">*Louis szemszöge*</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Megígértem neki. Meg
kell tennem. Aznap este kért meg rá, amikor bejelentettük. Emlékszem arra
az estére, mintha tegnap lett volna, pedig pont ma van öt éve, ma lenne az
évfordulónk, de ő már nincs itt. Nagyon örültünk mind a ketten, hogy végre nem
kell titkolóznunk, úgyhogy megünnepeltük…khm. A takaró alatt Harry a
derekamat ölelte én meg göndör fürtjeit csavargattam. – Egy pár sós könnycsepp
halk puffanással érkezett a fagyott talajra ezzel megzavarva az éjszaka
csendjét és visszaemlékezésemet. – Csak néztünk egymás szemébe, nem kellettek
szavak, úgy is tudtuk, hogy mit éreztünk. Harry rekedtes hangjától ismét
felébredtek a gyomromban a lepkék, akik éppen hozzászoktak a gyönyörű
szempárhoz. –Lou, amióta megismertelek az az álmom, hogy egész életünkben
együtt maradunk. 80 vagy akár 90 évesen pedig egyik este elalszom a kezedet
fogva és reggel már nem ébredek fel. Már kiskoromban is azt szerettem volna,
hogy a hamvaimat a tengerbe szórva vissza kerüljek a természetbe, azt
szeretném, ha ezt az az ember tenné, akit a Világon legjobban szeretek. Lou,
neked kell megtenni ha én halnék meg előbb. Tudom, hogy elég érdekes kérés, de
légy szíves tedd meg értem. –Megígérem, hogy megteszem. - mondtam arra
gondolva, hogy úgyis van még körülbelül 60 évem. Aha persze 60 év, itt állok öt
évvel később a temetőben, ásóval a kezemben és Harry urnáját próbálom kiásni a
jéghideg éjszakában, a fagyos földből, miközben egyre fátyolosabban látok az
egyre több könnycsepptől. Nem, nem szomorúságból sírtam, igaz, hogy csak 8 évet
töltöttünk együtt, ebből csak kicsit kevesebb, mint 5 év volt hivatalos. Tudom,
hogyha nincs az autóbaleset, akkor több boldog pillanatot, napot, hónapot, vagy
akár évet tölthettünk volna el együtt, de így is életem legszebb 8 évét
köszönhettem neki, amit sohasem fogok elfelejteni. Ezen már nem tudtam
változtatni, de nagyon fájt, többé már, nem ölelhetem át derekát, nem nézhetek
gyönyörű szemébe, nem érezhetem csodás illatát, igaz, hogy ott vannak a képek,
és a megmaradt ruhái, de így már soha sem lesz ugyan az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">*<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A tengerpartra érve
újabb emlékek ébredtek fel bennem. A WMYB forgatása, a nap, amikor kijöttünk
öten a strandra álruhában ingyen öleléses táblával, vagy amikor Harryvel itt
töltöttünk egy egész éjszakát, csak beszélgettünk és megnéztük a napfelkeltét,
mind gyönyörű emlékek. A napfelkeltét csodálva jutottak eszembe a szebbnél
szebb emlékek, Harry urnáját átölelve beszéltem Harryhez, hogy még egyszer
utoljára megnézzük a napfelkeltét. Amint teljesen előbukkant a Nap a tengerből,
a vízhez sétálva egy ’szeretleket’ suttogva kiszórtam a port a tenger vizébe.
Ekkor éreztem azt, hogy már teljesen le van zárva a 'One Direction korszakom' ,
persze mindannyian egyet értettünk abban, hogy így már nem tudnánk folytatni.
Egy teljesen új korszakot kellene kezdenem. Nem tudnék egy Harry nélküli
életben élni, egy hirtelen felindulásból, inkább a könnyebb utat választottam
és a tenger fodrozó hullámai közé vetettem magam, megvárva, hogy teljesen
ellepjenek a hullámok és örökké Harryvel lehessek.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">__________________________________________________</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Imádtam. Lehet, hogy azért, mert Larrys, de valamiért megfogott. Tetszik, hogy rövid és mégis minden, amit az olvasónak tudnia kell, benne van. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A másik novellát pedig N.Fanny-tól kaptam, egy nappal a határidő előtt, ami nem gond, örültem, hogy még valakit megmozgatott a pályázat. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Még mindig nem tudom elhinni. Nem tudom felfogni. Nem tudja
befogadni az agyam, ami történt. Eddig olyan jól megvoltunk. nem értem, mi
történt. Én sosem voltam rá féltékeny, amiért mindig összeboronálták Demi
Lovatoval. Erre ő meg féltékeny rohamot kap. Pedig tényleg nem történt semmi!
Csak elmentünk bulizni a régen látott barátaimmal. És ott volt a legjobb
barátom is, Kristóf. Nem értem miért akadt ki. Vagyis, miért akadt ki ennyire.
Ahjj, Istenem, annyira hülye!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">De úgy szeretem..!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Kérem, kapcsolják be öveiket! Megkezdjük a felszállást! Kérem, kapcsolják be
öveiket! Megkezdjük a felszállást! - ismételte meg önmagát a női robothang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Nagyot sóhajtottam és bekapcsoltam az övemet, nagy nehézségek árán. A testemnek
minden mozdulata nagyon fájt. Iszonyúan fáradt is voltam. Jót fog tenni ez a
pár órás út.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Lecsuktam szemeimet és
felidéztem az elmúlt 2 óra történéseit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">" - De Niall értsd
már meg, hogy nem csaltalak meg! - vágtam be magam után az ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- És ezt higgyem is el, mi? -
kérdezte flegmán, miután kicsapta a rávágott ajtót. Egyik szemöldökét felhúzta,
száján flegma grimasz virított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Gyerekek, minden rendben? -
jött elő Maura a konyhából. Kezeit konyhai törlőkendőbe tisztítgatta, köténye
kissé lisztes és tésztás volt. Mézszőke haját felcsatolta, szemei érdeklődően
járkáltak közöttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Nem. Nincs semmi sem
rendben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Persze, minden rendben. -
válaszoltuk egyszerre Niallel, majd bosszúsan egymásra néztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Azt hiszem, ez csak a
kettőnk dolga. - ragadott meg Niall a csuklómnál fogva és felráncigált a
szobájába. Sosem viselkedett így velem, nem ragadt meg ilyen erősen még egyszer
sem. Hát ilyen, ha dühös lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Kinyitotta az ajtót -vagyis inkább jobban mondva kicsapta, mint a bejáratit- és
belökött rajta. A szobája még mindig olyan, mint kiskorában. Kék falak, az ágy
középen a falnál, két éjjeliszekrény mellette. gitár a jobb oldali
éjjeliszekrény mellett van, a szoba sarkában. Az ágy előtt, a szoba túlsó
végében, az íróasztal található, rajta a laptoppal, ceruzákkal, tollakkal, papírokkal.
Mellette a szekrénye volt, az ajtóval szemben pedig a fürdőszobája ajtaja.
Takaros szobája van, az biztos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Nekiestem az ágynak, a sarkamat rendesen bevertem. Felszisszentem és
magamhoz húztam a lábamat. De mielőtt megnézhettem volna a sebet, Niall
belevájta ujjait a vállamba. Felrántott, már majdnem sikítottam fájdalmamban,
mikor elengedett. Gyönyörű tengerkék szemeiben a düh égett, már nem csillogtak
úgy, mikor rám szokott nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Szóval? Van valami magyarázatod? - fonta keresztbe kezeit mellkasán. Tátott
szájjal meredtem rá. Magyarázat? Mire? Meg se csaltam! Honnan veszi? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Niall! - a hangom hisztérikusan csengett. - Nem csaltalak meg! Nem érted?
Miért csaltalak volna téged meg? Hisz teljes szívemből szeretlek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Aha. Na persze. Ha teljes szívedből szeretnél, nem csaltál volna meg! -
emelte fel a hangját. Nem tetszett a hanghordozása. Nem szeretem, mikor
kiabálnak velem. Nem sokáig bírom, hamar elsírom magam. Nekem még nincs sok
élettapasztalatom, 15 évesen hogy is lenne még? Niall az első komolyabb
kapcsolatom. Mindig azt mondja, hogy a They don't know about us rólunk szól.
Mert attól még, hogy sokkal fiatalabb vagyok nála -na jó, azért 4 év az nem
sok- nem tudják, hogy mennyire szeretjük egymást. A rajongók engem nagyon
utálnak, mert szerintük én nem vagyok Niallnek megfelelő, mert neki egy érett
nő kell, nem pedig egy kis pisis, aki még most középiskolás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
De vannak, akik szeretnek, mert örülnek neki, hogy a kedvencük végre megtalálta
a szerelmét. Szerintük mi összeillünk és hogy nagyon cukik vagyunk; részben
azért, mert Niallnél egy fejjel kisebb vagyok. Meg, hogy Niallnek az esete
vagyok: barna, egyenes haj és barna szem. Ahogy mondta. Szerencsére csak pár
rajongó véleménye ez. Mert sokan, sőt, rengetegen még csak nem is tudják, hogy
Niall már nem szingli. És Niall még azt hiszem a fiúknak (Harrynek, Louisnak,
Zaynnek és Liamnek) még el se mondta, hogy megtalálta az ő kis
"Hercegnőjét". Így is, az utálkozók, akik szerint együtt vagyunk,
csak 15-20-an vannak, ők pedig a Twitter fiókomra írtak, úgy ahogy azok is,
akik szeretnek. Bár ők kevesen vannak, csak 5-en vagy 10-en. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Már adtak is nekünk egy nevet, ahogy szoktak a pároknak. Tudjátok, Zerrie,
Elounor...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nanny Noran. Khm. Igen
szerintem elég hülyén hangzik, de Niall szerint olyan fülbemászó meg aranyos.
Jó szerintem is nagyon cuki, de na, nem hangzik hülyén? Olyan sok benne a n
betű!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- De hisz meg se csaltalak! Az Isten szerelmére Niall, hogy feltételezhetsz
rólam ilyet?! Még csak 15 éves vagyok, Te vagy a legelső komoly kapcsolatom! Beléd
vagyok igazán szerelmes! Szerinted csak úgy megcsalnálak? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Igen! Részegen simán megcsalnál! És szerintem te részeg is voltál! - húzta
fel az orrát. Ilyenkor annyira aranyos! De most..! Most nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Niall! Gondolkodj már! Még csak nagykorú sem vagyok! Alkoholt sem ihatok, nem
hogy még lerészegedjek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Hah! Még jobb! Akkor meg normál állapotodban csaltál meg! - nevetett fel
keserűen. De várjunk csak, mi?! Normál állapotomban? Ez ivott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Niall? Te ittál? - vizslattam kérdő tekintettel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Dehogyis! - köpködte felém a szavakat. Odasiettem felé, két tenyeremet arcára
tettem. Még így is látszott, hogy milyen kicsi a tenyerem. Az arca felét
takartam csak le vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mélyen belenéztem a szemébe, a
pupillája kicsit nagy volt, de nem eléggé nagy ahhoz, hogy tudjam, droghoz
nyúlt. Szerencsére. Hátrébb mentem egy kicsit és mutatóujjammal kissé
meglöktem. Azonnal elvesztette az egyensúlyát, kezeivel kapálódzni kezdett, bal
lábával kilépett, hogy megtartsa magát. Megragadta a pólóm és elemelt a
földtől, így szemtől szemben voltam vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Kezeimet rátettem pólómat markoló karjaira, küszködtem vele, de miután
rájöttem, hogy esélytelen, belenéztem szemeibe. Azok szikrákat szórtak rám,
szinte megölt a tekintetével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Engem te csak ne lökdöss! - kiabált rám. Leheletéből megéreztem az alkohol
szagot. Köhögni kezdtem, kezeimmel elkezdtem ütni mellkasát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Engedj már el! Tegyél le! - kapálództam. Ütéseim nem hatották meg, így azt
már abba hagytam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Vannak képek ugye? Csináltatok képeket, mi? - kérdezte. Furcsán néztem rá.
Képek? Igen, csináltunk képeket. A telefonom van is jó pár. Kristóf is rajta
van, ahogy együtt hülyülünk. De a legtöbb csak vigyorgós, hülyéskedős
csoportkép, de vannak olyanok is, amin a barátnőimmel hülyülünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- I-igen. - válaszoltam dadogva. - De miért kérdezed? - ekkor letett a földre,
benyúlt a zsebembe és kikapta a telefonom. Kioldotta a zárat -igen, tudja a
kódom és én is az övét- és kutakodni kezdett a képeim között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Megnézem, hogy vannak-e arról képek, hogy megcsaltál. - válaszolt csak úgy
félvállal. Na, itt felment bennem a pumpa. Egyáltalán honnan hiszi, hogy
megcsaltam?? Ha? Mert én arra nagyon is kíváncsi lennék. Biztos csak az alkohol
miatt ilyen hülye lett és beképzeli magának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> <br />
- De Niall értsd már meg, hogy nem csaltalak meg! - üvöltöttem rá. Felkapta a
fejét, hitetlenkedve nézett rám, majd beszélésre nyitotta a száját. Vagyis,
jobban megnézve üvöltésre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Igen? Mondd ezt akkor annak, aki hisz neked! Mert, hogy én nem, az biztos! -
üvöltött rám. Ebben a percben nagyon félelmetes volt. Még sosem láttam
ilyennek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- De ki a fasznak mondanám, ha nem neked? Engem más nem érdekel! Csak azt
akarom, hogy te tudd! - kiabáltam. Nem akartam, hogy még dühösebb legyen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Én azt tudom, hogy megcsaltál! És mindjárt meg is látom! - üvöltött utoljára
a képembe, amjd a telefonomnak szentelte a figyelmét. Prüszköltem és keresztbe
raktam kezeimet. Beharaptam a számat és felnéztem a plafonra. Miért nem hisz
nekem? Miért ivott alkoholt? De, arra lennék nagyon kíváncsi, hogy miből
gondolja, hogy én megcsaltam?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Niall egyszer csak felnézett a képernyőmről, szemeiben az eddiginél is nagyobb
dühöt véltem felfedezni. Dühösen indult meg felém, nagy léptekkel szelte át azt
a kis távolságot köztünk. Kezét felemelte, én pedig mire rájöttem, mit akar
csinálni, késő volt. A keze villámként szelte át a levegőt, végül nagyot
csapódott az arcomnál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Az ütéstől hátraestem, de mögöttem ott volt az íróasztala, aminek nekiestem.
Kezemmel lesöpörtem a ceruzákat, tollakat,papírokat és a sarkán lévő kis
lámpát. Oldalamat alaposan bevertem a szélébe, hátammal rávágódtam, fejem
nagyot koppant a fán. Kinyitottam a szemem, de pár percig még minden homályos
volt. Megütött. Megpofozott. Ő. Niall. Az én egyetlen szerelmem. Az én
ártatlan, kis szőke írmanóm. Hogy tehette? Hogy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Szemeimbe könny gyűlt össze, lassan megtámaszkodtam és felültem. Kezemet a
fejemre tapasztottam, kicsit szédültem, de nagyjából okés voltam. Megráztam a
fejem és Niallre néztem. A tekintetében nem volt düh, csak rémültség és
sajnálat. A szeme golflabda méretű volt, keze fokozatosan esett le törzse
mellé. Egész testében remegett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Te jó Isten...Jé-jézusom..Fanny, figyelj én..Te Úristen.. - fogta a fejét és
közeledett felém. Gyengéden megfogta felkaromat, de én kirántottam kezem
szorításából. Könnyeim utat törtek maguknak, úgy néztem fel szemeibe. Alsó
ajkam megremegett, szememben nem csak a fájdalmat és a csalódást lehetett
látni, hanem a dühöt is. Niall kétségbeesetten nézett rám, de én csak
félrelöktem és eltrappoltam az ágyáig. Letérdeltem és kirángattam alóla a
bőröndöm, majd azt elrángattam a szekrényéig. Ledöntöttem -vagy ledobtam- a
földre és idegbetegen kezdtem beledobálni a ruháimat a szekrényéből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
A legtöbb időmet Nialléknál szoktam tölteni, rengetegszer alszok itt, így már
sok ruhát idehozattam Erika néniékkel. Már augusztus vége felé járunk, én pedig
nyár eleje óta itt nyaralok Írországban anyukám keresztanyjánál, akik
ideköltöztek ki. Itt ismerkedtem meg Niallel is. Itt randiztunk vagy százszor.
Itt volt meg az első csókom. Itt lett a barátom. Itt lettem belé szerelmes. Itt
vesztettem el a szüzességem, életem szerelmével. Mielőtt még ribancnak
neveztek, hogy 15 évesen elvesztettem a szüzességem, elmondom nektek, hogy Niallel
balesetünk volt és Ő több hétig kómában volt. Így mikor hazaértünk, már nagyon
hiányzott nekünk egymás társasága. Így pedig egyek voltunk. Az ÖVÉ voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Zokogva tépkedtem ki a szekrényből a ruháimat és nem törődve a hajtogatással
bedobtam a bőröndbe. Niall még mindig ledermedten, kétségbeesett tekintettel
állt ott a szoba közepén. A következő pillanatban mintha fejbe kólintották
volna, megrázta a fejét és felém kezdet közeledni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Fanny! Mit csinálsz? - sietett mellém. Levegőnek néztem, mintha itt sem
lenne. - Ne ne ne ne! Fanny! Fejezed már be! - kapta ki a kezemből a pólóm.
Ránéztem és próbáltam kihúzni a kezéből, de Ő ugyancsak nem engedte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Messziről ez úgy látszott, mintha egy törülközővel kötélhúzósat játszanánk. De
én csak zokogva ráncigáltam ki a pólómat a kezéből, de mintha hozzánőtt
volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Add már ide! - kezdtem el ütögetni a markait, de én nem vagyok olyan erős. -
Engedd már el! - kiáltottam vagy sikítottam rá és püfölni kezdtem a mellkasát.
Niall kezeivel lefogta az ökleimet és leállított. Felnéztem rá, tekintetemben a
dühöt és a csalódottságot lehetett látni. Még mindig sírtam, de Niall letörölte
a könnyeimet, ezzel elengedve a pólómat. Azonnal magamhoz fogtam, aztán
levágtam a bőröndbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Elléptem tőle és durván letöröltem még mindig hulló könnyeimet. Ránéztem, majd
ciccegtem és felemeltem a jobb kezemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Menj ki! - mondtam ki nehezen. Niall szóra nyitotta a száját, de én csak az
ajtóra mutattam. - Kérlek szépen! Csak..csak menj ki! - kezdtem el újra bőgni.
Niall bólintott és kicsoszogott a szobából. Becsukta maga után az ajtót, én
pedig berobogtam a fürdőszobába. Kipakoltam onnan a cuccaimat és beleraktam a
bőröndbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Körülnéztem a szobában, hogy nem maradt-e valahol holmim. Az éjjeliszekrényén
megláttam keretben a közös képünket. Újra zokogni kezdtem. Középen vonallal van
elválasztva a kép, ezért két oldalt lehet belerakni képet. A jobb oldalon Niall
épp végig nyalja az arcom, én pedig undorodó grimaszt vágok és kinyújtom még a
nyelvemet is. A bal oldali képen én a két kezemmel Niall vállán támaszkodom,
lábujjhegyen állva, Ő pedig lehajol hozzám egy csókért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Odafutottam és lefordítottam a képet. Felzokogtam és megfogva bőröndöt
kimentem a szobából. Niall az ajtó mellett, a falnál guggolt, arcát a tenyerébe
támasztotta. Amikor meghallotta az ajtó csukódását felnézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Fanny, kérlek...ne csináld! - nyúlt a kezemért, de én nem törődtem vele és
leszállingóztam a lépcsőn. A nappaliban Maura és Bobby ült a kanapén,
maguk elé meredtek. Király. Ez nagyon jó. Valószínűleg mindent hallottak. Rájuk
néztem és egy szomorú mosolyt ejtettem feléjük. Maura megértően elmosolyodott,
de láttam, hogy sírt. Bobbyra néztem. Látszott a szemén, hogy könnyezni kezdd.
Odaszaladtam feléjük, ők pedig gyorsan felálltak. Megöleltem őket és mindketten
kaptak egy-egy puszit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Hiányozni fogtok! - suttogtam nekik, majd kibújva szorító karjaik közül
megfordultam. Niall a lépcső végében állt, könnyei csak úgy ömlöttek a
szeméből. Szipogtam, bőröndöm fogantyúját megfogtam és az ajtó felé húztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Fanny...! - próbálkozott Niall, de én csak feltartottam a kezem. Mikor
kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg. Érezni kezdtem az arcomon a fájdalmat,
Niall pofonja után. Megdörzsöltem a szemem és leintettem egy taxit. Bediktálva
a címet, Írország másik vége felé kezdtem haladni. 1 óra múlva már Erika
néni karjaiban sírtam a reptéren.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Még meggondolhatod magad! - nézett rám szeretett teljesen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Anya! Hagyd! - tolta el tőlem a lánya, Viki. - Szia! Hiányozni fogsz! - ölelt
át. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Igen! Jövőre is gyere! - ölelt meg hátulról az apja, egyben Erika néni férje,
István. Mély hangú és kissé pocas ember.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Rendben! - mosolyogtam rájuk és a gép felé haladtam. Felmutattam a jegyeimet,
leadtam a bőröndöm és felszálltam a gépre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Sírva elmosolyodtam és visszaemlékeztem erre a három hónapra. A Niallel töltött
időkre. Az első randinkra. Sóhajtva dőltem hátra és bedugtam a fülhallgatótt.
Feloldottam a telefonomon a billentyűzárat és zenét akartam kapcsolni, de akkor
megláttam a képet. A képen én voltam és Kristóf. Éppen hülyültünk, Ő a nyakamat
harapdálta, én pedig legyeztem magam a kezemmel. Úgy látszott mintha élvezném.
Niall ezt a képet látta, mielőtt megütött volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Újra zokogásban törtem ki és elindítottam egy lassú dalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">***</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Már pontosan három hónapja ennek. Ismét suliba járok,
mostmár középsuliba, jogot tanulva. Legjobb barátnőmmel, Nikivel, akit már 7
éves korom óta ismerek. Mikor hazaértem, csak pár napig bírtam magammal. Azután
a fájdalom felülkerekedett rajtam. Vagdosni kezdtem magam. Persze, mikor ezt
Niki meglátta kaptam tőle egy kicsi pofont -na jó, valljuk be elég nagy volt-
és kiabálni kezdett. Azóta is vágok pár kicsit, hogy ne vegye észre, hogy újak
is vannak. Mindegy. November van, kissé hideg, kissé meleg. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Havat akarok! És Niallt!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Iszonyatosan elmondhatatlanul hiányzik! Akarom Őt! A
csókjait, az öleléseit, a puszijait és mindent ami hozzá kapcsolódik!
Szerencsére -persze véletlenül- a nagy pakolás közben elraktam Niall egyik
pólóját. Éjszakánként azt szoktam magamhoz ölelni. Már nem hallok a One
Directionről. Senki sem tudja, hogy Niallnek nyáron barátnője volt. Kivéve
persze a Nanny Noran fanok, akikről meséltem nektek. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hmmm. Hiányzik Ő.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
Három hónap. Három hónap. Ennyi
telt el. Én pedig már nem bírom. Fáj.
Hogyne fájna! Mintha a szívemet ezernyi tüske szúrná. Csak ő jár a fejemben.
Mindig, mindenhol, bárhol is vagyok. Lágy vonásai, csilingelő hangja, puha
bőre, halk nevetése, csillogó barnás szemei. Minden este fájó szívvel hajtottam
álomra fejemet. Reggel pedig az arcomra száradt könnyekkel ébredtem. Persze erről senki sem tudd. <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem
tudhatnak. Vagdosni kezdtem magam, párszor bogyókat is szedtem. De
meghalni annyira még nem akarok. Mindkét csuklómon csuklószorító van, alatta
pedig kötés. Nem akarom, hogy a srácok észrevegyék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Ma este lesz egy koncertünk. Nem tudom, hogy fogom bírni. A vérveszteség miatt
néha összesek, pár percre elájulok. És most, főleg így, hogy még ugrálok és
énekelek...hát. Reménykedek, hogy ne történjen semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Itt állok, mikrofonnal a kezemben a They don't know about us után. Nem kis
híján múlt, hogy elbőgjem magam. Ez volt a közös számunk Fannyval. Ez a szám
RÓLUNK szól. Elnézést, szólt. Sajnos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Ééééééssss ki akarja hallani az After you left-et? - kérdezte üvöltve Louis,
mire a közönség nagy sikoltozásban tört ki. Az "After you left" a
legújabb dalunk. Még dolgozunk a videó klippen. Igen, nekem elég sok szerepem
volt ebben a dalnak a megírásában, mielőtt kérdeznétek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Oké, akkor itt a Summer love! - mondta Liam, én pedig felnevettem. A zene
elindult, Zayn pedig elkezdte énekelni. A levegő megakadt bennem. Nem ment le a
tüdőmhöz, hanem a mellkasomban maradt, a szívemnél. Anyukámnak hála,
megtanultam, hogyan fojtsam vissza a sírást. Csak egyetlen egy pontra kell figyeljek.
Most épp az egyik plakátot figyelem, amin ez áll: "Niall, mi a baj?".<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Mi? Összehúztam a szemöldököm és úgy figyeltem tovább. Mi a baj? Látható, hogy
van valami bajom? Pedig mosolygok és igyekszem úgy csinálni, hogy ne
látszódjon, hogy erőltetett. De mit gondolok, hisz Ők a rajongóink! Mindent
észrevesznek...nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
A bambulásomból -sírás visszafojtásomból- egy kar ébresztett fel, ami éppen a
vállamat rázza. Oldalra néztem és Liammel találtam szembe magam. Mozgott a
szája, de nem igen értettem, hogy mit mondd. Körbenéztem és Harry még mindig
énekelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Mi az? - súgtam oda neki. A szemében aggódást láttam. Miért aggódik?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Jól vagy? - kérdezte meg. A szeme szinte áthatolt rajtam. Nyeltem egy nagyot,
majd hevesen bólogatni kezdtem. Elmosolyodott. - Oké. Akkor figyelj, mert te
jössz! - bökött meg. Megforgattam a szemem és énekelni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- 'Cause you were mine for the summer, /Mert az enyém voltál
nyárra/<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Now we know it's
nearly over / Most már tudjuk,
hogy ennek majdnem vége/<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Feels like snow
in september / Olyan
érzés, mint a hó szeptemberben/<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> But I always will
remember... / De
én mindig emlékezni fogok.../<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- You were my summer love, You always... - csuklott el a hangom. Nem
bírom tovább. Nem bírom. Szükségem van rá. Csak is rá. Ő a másik fele. Már
akkor tudtam, mikor megláttam. Jobban mondva, mikor elütött a biciklijével.
Ahogy megláttam azokat a barnás szempárokat, tudtam, hogy Ő az én hercegnőm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
A közönség zsivaja abbamaradt, én pedig szédülni kezdtem. Könnyeim utat törtek
maguknak, minden kissé elmosódott és homályosabb lett. A lábaim már nem bírták
a súlyomat tartani. Összecsuklottak, én pedig összeestem. Éreztem, hogy valaki
utánam kap és megtartja a fejem. Még nem mertem kinyitni a szemeimet.
Reménykedtem benne, hogy csak álmodom. Csak álmodom és mikor felébredek, Ő ott
fog a nyakamban szuszogni, otthon, Írországban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Összegyűjtöttem a bátorságom és kinyitottam szemeimet. De sajnos nem az
fogadott, amire vártam. A fiúk voltak fölöttem, aggódva néztek le rám. Liam
tartott a fejemnél fogva, a közönség is csöndben maradt. Pislogtam párat,
éreztem, hogy még mindig sírok. Tehát nincs itt. Otthon van, Magyarországon.
Mit is vártam..? Ez nem egy mese. Hanem a való világ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Sóhajtva felültem, Liam még mindig fogta a fejem. Kissé forgott körülöttem
minden, de hamar abbamaradt. A fények belevilágítottak a szemembe, ezért a kezemmel
eltakartam őket. Körülnéztem. A közönség, a lányok, mind minket néztek. Voltak
akik sírtak, voltak akiknek csak a szája előtt volt a kezük, szemük pedig
rémültséget mutatott és voltak akik ledermedtek, de jól látszott rajtuk a
félelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Még él!!! - kiáltotta el magát Louis. Tapsolásba és sikongatásba kezdtek, én
pedig halványan elmosolyodtam. Liamre néztem, ő pedig a "Tudtam"
tekintetével nézett vissza rám. Bólintottam egyet és a kezemet nyújtottam.
Felsegítettek én pedig Liam felé fordultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Elkérhetem a mikrofont? - suttogtam. Bólintott egyet és átnyújtotta a kért
tárgyat. A számhoz emeltem és megköszörültem a torkom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Tud..tudni szeretnék, hogy miért..miért estem össze? - kérdeztem. Igen
kiáltások jöttek válaszni és sikoltások. Akkor kezdjünk bele Niall. Mondd el a
világnak, hogy Niall Horan szívében már csak egy lánynak van helye és ne
fáradozzanak érte. Mert csak azt az egy lányt szereti. Leültem a színpad
szélére és felnéztem a fiúkra. Kíváncsian néztek vissza rám, gondoltam nem
tudják mit akarok mondani, de azért Ők is leültek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Hát..ezért. - vettem le mindkét csuklómról a csuklószorítókat, majd a
kamerának mutattam a kezemet, hogy mindenki jól láthassa, Niall Horan vagdossa
magát. A közönség megint elhalkult, néma csend lett az arénában. A fiúk
rémülten néztek rám, Louis pedig elkapta a csuklóimat, hogy jobban megnézhesse.
Ilyenkor jön elő belőle a bölcs és komoly Louis. A fiúk szeméből csak azt
tudtam kiolvasni már, hogy "Miért?". A közönség is rákezdett. Miért,
miért, miért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Hogy miért? - kissé felnevettem. - Mert túl hülye voltam. És mert szerelembe
estem. A nyáron, mikor megkaptuk a három hónap szünetünket, Írországban
megtaláltam a szerelmet. Megtaláltam a hercegnőmet. Három hónapon át együtt
voltunk. Aztán, azt hiszem szakítottunk. Az én hibámból. Képes voltam megütni
egy lányt.. - suttogtam a végét, de még így is hallani lehetett. Nyeltem egyet
és belekezdtem a mesélésbe. Mindenki tudja meg, hogy mi történt velem nyáron és
hogy ki az a Fanny. És már azt is tudom, hogy hogyan szerezzem vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Fanny szemszöge<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Nem, nem nem! Ez a ruha nem
jó! Vedd fel inkább ezt! - dobott nekem Kinga egy szép egyberuhát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Nem értem, miért nem jó most ez. - morgolódtam, de azért felvettem a ruhát.
Niki is úgy volt felöltözve, ahogy eddig én voltam. Rövid nadrág és atléta.
Ennyi. Nem értem, minek kell felvennem ezt a ruhát, hiszen csak vásárolni
megyünk az Aréna Plázába. Kinga elégedetten nézett rám, majd megragadott és
kifelé kezdett vonszolni. Felvettem a Converse cipőm és kimentünk a taxihoz.
Taxi. Hm. Erről Niall jut eszembe. Taxival jöttem el tőlük. Bár ne mentem volna
el abba a buliba!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Már jó pár szatyor van a kezünkben és Kinga folyton csak beszél. Egyfolytában
csak megyünk, nem enged öt perccel sem tovább maradni a boltban. Azért is lehordott,
hogy miért pont Converse cipőt vettem fel. Nem értettem mi baja van. Mindig
csak az üvegnél megyünk, hogy jól lelásson az alattunk lévő szintre. Komolyan
mondom ez nem normális. Niall sem volt normális. Ahogy én sem. Annyira
összeillünk. És annyira hiányzik!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
Kinga egyszer csak megállt mellettem és vigyorogva nézett rám. Összehúzott
szemöldökkel néztem vissza rá, amikor meghallottam a One Direction -
Irresistible dalát. Élőben. Elkerekedett szemekkel mentem a kis üveghez és
néztem le onnan. A One Direction éppen ott koncertezett alattunk. Niall pedig a
szemembe nézve énekelte a dalt, egy rózsákból kirakott szív belsejében állva.
Piros, rózsaszín, halvány rózsaszín és sárga rózsákból ki volt rakva, hogy
"I ♥ U". Niall pedig pont a szívben állt. Ezt nem hiszem el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- And your eyes, your eyes, your eyes, your eyes... - énekelte Zayn. Mindegyik
fiú felém fordulva állt, bár nem tudom miért. De én csak Niallt néztem. Csak
Őt. Kék szemei fogva tartották az enyémeket, elvesztek egymásban a színek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Irresistable. - fejezte be Niall, Liam helyett. A szemembe nézve mondta ezt.
Szemeiben szeretet, bánatot és reményt láttam. Reményt? Szeretet? Akkor..akkor
még szeret? Nem bírtam magammal. A mozgólépcsőn át lerohantam hozzá és a
nyakába vetettem magam. Úristen. Milyen jó újra érezni az ellenállhatatlan
illatát! Mangó és erdő keveréke. Tökéletes. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br />
- Szeretlek. - suttogta. A szívem kihagyott pár, sőt, rengeteg ütemet. Azt
mondta, hogy szeret! Szeret! Sírni kezdtem és egyre jobban öleltem magamhoz.
Nagyon hiányzott már. Nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Én is nagyon szeretlek, Niall. - mondtam a fülébe, mire Ő jobban szorított
magához. Mindig van egy remény. Egy remény, ami még sosincs elveszve. Lehet,
hogy szerinted igen, de az élet szerint nem. A élet egy csoda. Nem szabad
eldobni csak úgy. örülök, hogy én sem tettem ezt. Nem tudhatjuk, mi minden
történhet még. </span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">_________________________________________________________</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Huhh. Hát igen, ez tényleg hosszabb egy kicsit, mint az 500 karakter, de nem gond.:D Ez is ugyanolyan jó, mint a másik, meglepődtem azon, hogy Niallnek milyen szavakat adtál a szájába, de tetszett. Talán jót is tett nekem, hogy végre fiú-lány kapcsolatról olvasok, nem Larryset.:D </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">És akkor most az ítéletem. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Mivel mind a két történet felér egy csillagos ötössel, úgy döntöttem, hogy az eredmény döntetlen. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Az általam kitervelt blog, amit indítani akarok veletek, úgy is több írót igényel, szóval augusztusban hárman kezdünk bele. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">S.beckie te írj rám, N.Fanny te pedig jelölj be <a href="https://www.facebook.com/vanda.kover1" target="_blank">Facebookon</a>, és elkezdhetjük a közös munkát.:) </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><u>A TÖRÖLT BLOG</u> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Khm, igen. A magyarázatom a következő. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Jobban átgondoltam, hogy mit is akarok a történetből kihozni és rájöttem, hogy semmi érdekeset nem tudnék vele kezdeni, de ha sikerülne is, nem lenne olyan hosszú a történet, mit ti azt elvárnátok. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Szóval, egy kattintás és töröltem. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">DE. Mielőtt el lennék hordva, hogy én csak erre vagyok képes, ünnepélyesen közölném, hogy új blog van láthatáron, aminek elkezdése előtt jobban agyaltam, mint valaha. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Most éppen már a 3. évadon gondolkodom, szóval azt hiszem, az elég hosszú lesz nektek.:) </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Még nem nyitottam meg, de amint végeztem a design csinosítgatásával, jövök a linkkel. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Remélem elnézitek nekem ezt a kis szünetet, ami után most már valóban itt vagyok, élek, az ujjaim újra mozognak az M hiányos billentyűzetemen, szóval újra zargatni foglak majd titeket a történeteimmel. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Jó (maradék) nyarat! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">horan vandaa. xx</span></div>
vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-32556087780262414912013-07-09T15:17:00.000-07:002013-07-09T15:17:28.903-07:00▲10.RÉSZ▲<div style="text-align: center;">
Egy nap alatt két bejegyzés.:D A világ nyolcadik csodája.</div>
<div style="text-align: center;">
Sokat gondolkodtam rajta, hogy kitegyem-e, vagy még várjak vele egy kicsit, de azt hiszem megérdemlitek. De annyira elkeserít, hogy ez az utolsó rész és megint búcsúznom kell egy újabb blogtól.</div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm, hogy olvastátok ezt a történetet is, ami eltérve a többitől, egy szomorú hangvételű témát vont közre. </div>
<div style="text-align: center;">
Azt hiszem az előző bejegyzésnél az összes köszönetemet elmondtam, így nincs más hátra, mint hogy az én kis Larry Stylinsonos történetem végére pontot tegyünk. </div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást! xx</div>
<div style="text-align: center;">
u.i.: Mivel többen is mondtátok, hogy érdekelne titeket az a híres éjszaka, megírtam. <a href="http://beforeyouleftmelarry.blogspot.hu/p/larry-stylinson.html" target="_blank"><b>ITT</b></a> találhatjátok, de előre szólok, hogy csak igen perverz fantáziával rendelkezőknek ajánlom.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/64664988/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Don't let me go | via Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/64664988/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/55115458/via/mrshoran69" style="border: 0px; color: #fe739b; font-family: inherit; font-size: 13px; line-height: inherit; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="i'll try again one day, soon!!" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/55115458/tumblr_mjkng7D3TG1qixgbdo1_400_thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<u><b><br /></b></u></div>
<div style="text-align: center;">
<u><b>Louis William Tomlinson</b></u></div>
<div style="text-align: center;">
2013.09.29.</div>
<br />
Rekedtes sóhaj szakadt ki a számon, ahogy a hófehér ajtót néztem.<br />
Féltem. Nem volt merszem bemenni, és szembe nézni vele, miután hülyeségeket vágtam a fejéhez.<br />
Talán sírt is miattam. Belegondolni is rossz volt, minden egyes pillanatban egyre jobban undorodtam magamtól.<br />
Egy újabb kínos lélegzetvétel.<br />
Jobb kezemben gúnyosan vigyorgott rám az egy szál vörös rózsa, amit Harrynek vettem, szinte hallottam, ahogy azt mondja, hogy "Úgysem mersz bemenni, gyáva vagy.".<br />
Idegesen megráztam a fejem, hisz mégsem beszélgethetek növényekkel, az már az épelméjűség legalja...<br />
Tenyeremet a nadrágom zsebére simítottam, megakartam bizonyosodni, hogy ott van-e a fontosabb ajándék, és mikor megéreztem az enyhe dudort, megkönnyebbülve nyújtottam ki a karom, hogy kopogtassak.<br />
Gyerünk, Lou, csak két apró kopp!<br />
De nem válaszolt senki. Még egyszer megkíséreltem a mutatványt, de újonnan se szólt ki senki, hogy menjek be.<br />
Ujjaimat a hűvös kilincsre fontam, eszembe jutott mikor az orvosi raktárba törtem be, de gyorsan elhessegetve az emléket, benyitottam.<br />
Az értetlenségem keveredett a döbbenetemmel, mikor megláttam az elém táruló látványt, az érzelmek kavarogtak a testemben, úgy ahogy a gondolatok is a fejemben.<br />
Egyszerűen annyira lesokkolódtam, hogy nem találtam a választ.<br />
Harry ágya frissen vetve, üresen állt a szoba közepén, ásítva várta a következő beteget, aki rövidebb vagy huzamosabb időre ráfekszik.<br />
Beljebb léptem, körülnézve még mindig nem találtam egy lelket sem a szobában.<br />
Mi történt?<br />
A gyomrom összerándult, a rossz érzet kezdett eluralkodni rajtam, megfordulva keresni akartam egy nővért, de felesleges volt, mert Harry orvosa ott állt előttem.<br />
Ujjait összekulcsolta maga előtt, szemüvege mögül türelmesen várakozott a reakcióimra.<br />
- Mr. Tomlinson, szerintem üljünk le - szólalt meg végül, nyugodt, mély hangján.<br />
Zavarodottan bólintottam, kezét a hátam mögé rakva a kanapéhoz terelt, mire én összehúzva magam leültem, ő pedig velem szembe.<br />
- Hol van? - kérdeztem a jelen pillanatban legkézenfekvőbb kérdést, amit kitudtam nyögni.<br />
- A mi kórházunk mindent megtesz a betegeiért, harcolunk a végsőkig, hogy megmenthessük a páciens életét - kezdett bele monológjába. Már akkor éreztem, hogy nem lesz jó vége. - Ön is tudta, hogy Mr. Styles szervezete nem sokáig bírja már. - rám pillantva várt, próbálta felmérni a körülményeket, hogy folytathatja-e. Az első könnycseppek utat törtek, arcomat benedvesítve, miközben tehetetlenül ültem ott, a kanapén. - Nemsokkal azután, hogy távozott, Harrynek súlyos rohama volt, amin nagy erőfeszítések árán sem tudtunk már segíteni. Sajnálom... és részvétem. <br />
Van, hogy az embert olyan veszteség és fájdalom éri, hogy elfelejt érezni. Elfelejti a körülötte lévőket, a jövő kétséges sötétségének vájkálását és a jó, kellemes dolgokat az életében.<br />
Helyette az elméje a múltba repíti, okokat és miérteket keresve a válaszért, hogy mit rontott el.<br />
A látásom elhomályosodott, az tárgyak körvonala egybeolvadt a többivel, a zajok megszűntek.<br />
Valahol, legbelül éreztem, hogy egyszer el fog jönni ez a nap és végig kell majd hallgatnom, ahogy az orvos részvétet kíván, de abban a pillanatban, mikor igazából megtörtént a szavak jelentése jobban fájt.<br />
Kezdtem felfogni, hogy Harry nincs többé, az elmémet betegségként fertőzte meg a jelenlétének hiánya. A döbbenet és pánik vette úrrá magát rajtam, mikor rájöttem, hogy nem tudom felidézni szemének zöldes csillogását, hajának aranyos kunkorodását vagy a mély, fuvallatszerű hangját.<br />
- Ezt a párnája alatt találtuk, Önnek van címezve - tette kezét a vállamra az orvos, ami egy leheletnyit visszarángatott a sötét, borzalmas jelenbe. Pislogva meredtem az ujjai közt forgatott papírra, akaratom ellenére felemeltem a karom és elvettem tőle, szemeimet többször is végigfuttatva a nevemen a kézírásával. <i>Louisnak.</i><br />
A kirepedezett alsó ajkamat beharapva vettem észre, hogy a könnyeim áztatják a lapot, észre se vettem addig, hogy sírok.<br />
Tompa löketként vettem észre, hogy az orvos megveregeti a hátam, majd térdére támaszkodva feláll és kisétál az ajtón.<br />
Arcomat dörzsölve néztem szét a szobában, mindenről eszembe jutott valami, de amikor megpillantottam az akkor már frissen vetett, hófehér ágyat, a szívem még az addiginál is jobban megsajdult. Lelki szemeim előtt újra éreztem, ahogy Harry karja átöleli a derekam, fejét beledörgöli a mellkasomba, miközben puha tincseivel játszok.<br />
Lesütve a szemem, ujjbegyeimen éreztem hajának selymes tapintását, majd beugrott az a felejthetetlen emlék, mikor a hátát karmolva együtt jutottunk el az ígéret földjére.<br />
Arra lettem figyelmes, hogy a szoba csendjét csak a zokogásom veri fel, még a kórház parkjának hatalmas, felhőig érő fáinak ágain se csiripeltek a madarak, amik rendszerint reggel felkeltették Harryt. Mintha ők is gyászolták volna a göndör hajú angyalt, aki már a Mennyben élőket varázsolta el gyönyörű hangjával.<br />
Fejemet lehajtva rádobtam a kis asztalra a rózsát, amit addig szorongattam, majd feltápászkodtam a kanapéról, lassan támolyogva a fehér ajtóhoz léptem és a vállam fölött hátranézve utoljára végig néztem a zöld falakon, a szürke padlószőnyegen és a középen álló, hatalmas franciaágyon, ahol életem legszebb élményét élhettem át.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Fejemet a kormányra hajtottam, pont mint miután összevesztünk. Tőrként hasított belém a fájdalom, amikor rájöttem, hogy ha nem vagyok önző és makacs, akkor talán még most is élhetne. </div>
<div style="text-align: left;">
Szemeimet megdörzsölve vettem elő a telefonom, kioldva a képernyőzárat írtam egy SMS-t Liamnek, azt hiszem mindent belesűrítettem abba a három betűbe. </div>
<div style="text-align: left;">
A készüléket az anyósülésre dobtam, beindítottam az autót és nem törődve semmivel, átlépve a sebességkorlátozást elindultam haza. </div>
<div style="text-align: left;">
Haza. Az a ház már semmit nem ér Harry nélkül. </div>
<div style="text-align: left;">
Mint mikor hintázol. Magadtól is tudod lökni magad, de nincs benne annyi élvezet, mint amikor ott áll mögötted a barátod, a lelki társad és segít neked, hogy az egekig tudj repülni. </div>
<div style="text-align: left;">
A mobilom csengőhangja felrázott a képtelen gondolataimból, oldalra nyúlva fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont. </div>
<div style="text-align: left;">
Mit sem törődve az előzni tilos táblával, beletaposva a gázba megelőztem az előttem normális tempóban zötyögő kocsit. Neki talán volt ideje, viszont nekem minél hamarabb a házba kellett érnem, hogy az agyamban lappangó tervemet végre beteljesíthessem. </div>
<div style="text-align: left;">
- Mi történt, Louis? - kérdezte Liam, hangjában fel tudtam fedezni az aggódást és a félelmet. Hosszasan kifújtam a tüdőmben felgyülemlett levegőt, egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy össze szedjem minden erőm.</div>
<div style="text-align: left;">
- Harry... elment. - nyögtem ki. A sírás újra kerülgetni kezdett, ahogy megéreztem a mellkasomban a hiányának égető érzését. </div>
<div style="text-align: left;">
A vonal túlsó végére percekig nyúló csend honolt, csak Liam zavarodott lélegzetvételeit hallottam, majd a keserves szipogását. </div>
<div style="text-align: left;">
- Hol vagy? Találkozzunk. - motyogta. Számat összepréselve törtem a fejem, tudtam, hogy ezt fogja kérni, de még semmilyen mondvacsinált indokot nem találtam ki, amivel lerázhatnám. </div>
<div style="text-align: left;">
- Kérlek, Liam, most figyelj rám. - suttogtam, egyszerűen nem bírtam ki, hogy valakit ne avassak bele a döntésembe. - Én... Én nem tudok nélküle élni. Gyere a házunkhoz és... Mond meg a srácoknak, hogy hiányozni fognak. Liam, szeretlek, mindig is te voltál az én védelmező bátyám, pedig fiatalabb voltál. Kérlek, maradjatok együtt, még úgy is, hogy csak hárman maradtok, mert szükségetek van egymásra. Azt hiszem... most beszélünk utoljára. - egy kósza könnycsepp gördült végig az arcomon, majd az államhoz érve az ölembe cseppent. Más már nem hajtott, csak a tettvágy. </div>
<div style="text-align: left;">
- Louis, mi...? Ne csinálj hülyeséget, Louis! - ordított bele a telefonba Liam kétségbeesve és ijedten, mikor leesett neki, hogy mit fogok tenni. </div>
<div style="text-align: left;">
- Szia - köszöntem el és kinyomtam a telefont. </div>
<div style="text-align: left;">
A ház elé leparkolva kiugrottam a kocsiból, a bejárati ajtón berontva felrohantam a lépcsőn, be a hálószobánkba. Szét se néztem, mert tudtam, hogy minden négyzetméteren találnék valamit, ami rá emlékeztet. </div>
<div style="text-align: left;">
Leültem az ágy közepére, a jobb kezemben szorongatott sapkát, ami Harry kedvence volt a fejemre húztam, mikor megéreztem az illatát, amit az anyag beszívott, a gyomromban pillangókat és szögesdrótot éreztem egyszerre. </div>
<div style="text-align: left;">
Végignyaltam az ajkaimon, miközben ujjaim közé vettem a kis, barna üveget, amit egészen addig a pulóverem zsebének takarásába rejtettem. </div>
<div style="text-align: left;">
A szívem hevesebben vert, ahogy lecsavartam a fehér kupakot és a tenyerembe öntöttem pár szem fehér bogyót. </div>
<div style="text-align: left;">
Ezt kell tennem. Ahova ezektől jutok, ott megtalálom Őt is. </div>
<div style="text-align: left;">
Összeszorítva a szemeim a számba öntöttem a kezem tartalmát, öklendezve lenyeltem az összeset, éreztem, ahogy lecsúsznak a nyelőcsövemen. </div>
<div style="text-align: left;">
Már nincs visszaút... csak néhány perc, és vége. </div>
<div style="text-align: left;">
Széthajtottam a kis lapot, amit az orvos adott, most nem volt időm a nevem olvasgatásával totojázni, a végére kellett érnem, mielőtt a gyógyszer hatni kezdett volna. </div>
<div style="text-align: left;">
Émelyegve meredtem a sorokra, a könnyeim utat törtek maguknak, ahogy elolvastam a szavakat, amiket csakis nekem szánt. </div>
<div style="text-align: left;">
Hunyorogva a fejemhez kaptam, ijedten vettem észre, hogy szédülök. </div>
<div style="text-align: left;">
"... ne csinálj semmi meggondolatlant, miután elmentem, Lou! Megígéred ezt nekem? Kérlek, ígérd meg."</div>
<div style="text-align: left;">
Sajnálom, de már túl késő. De... amit csinálok, azt többször is átgondoltam, és igen, biztos voltam benne, hogy meg akarom tenni. </div>
<div style="text-align: left;">
"... Szeretlek, és remélem, hogy majd találkozunk ott, ahova kerülök. De persze, csak majd nagyon sok év múlva, mikor átélted életed legszebb élményeit egy olyan személy mellett, akit teljes szívedből szeretsz. Úgy, ahogy én téged szerettelek. "</div>
<div style="text-align: left;">
Nyugi, Haz. Pár pillanat és újra a karjaimba zárhatlak. </div>
<div style="text-align: left;">
Beharapott ajkakkal néztem a papír alján az aláírását, az oldalamra dőlve lehunytam a szemem és vártam. </div>
<div style="text-align: left;">
Vártam a végzetre, a beteljesülésre és hogy végre újra boldog lehessek Harry mellett. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Louis kihűlt holttestére barátai találtak rá az ágyban fekve, kezei közt Harry búcsúlevelével. </i><br />
<i>Niall, Liam és Zayn nem hitték el, nem tudták felfogni, hogy egy napon veszítették el két barátjukat is, akik szinte már a családtagjaik voltak. </i><br />
<i>Zokogva egymás vállára borulva nézték, ahogy a mentősök elviszik Louist, mindannyiuk fejében megfogalmazódott a kérdés, hogy hogyan tovább, de nem tudtak koncentrálni. Akkor még nem. </i><br />
<i>Tudták, hogy mi történt, a sárgás üveget a padlóra gurulva találták meg, tartalma szanaszét hullott. A legerősebb ember volt, akit valaha is ismertek, képtelenség volt pont az ő esetébe az öngyilkosság. </i><br />
<i>De... ha jobban belegondolunk, azok az emberek, akik a saját kezükkel végeznek az életükkel, nem is gyengék... Hisz mekkora bátorság kell a ravasz meghúzásához, az ugráshoz vagy a tabletták lenyeléséhez...</i><br />
<i>- A One Directionnek vége - közölte Liam szipogva, maga se hitte el, hogy ezt valaha is ki kell majd mondania, de megtette. </i><br />
<i>A kis, takaros házból, ahol egykor két bolondos ifjú élt, akik egész életüket egymásért szentelték, lassan mindenki kiszállingózott, a vaskapu zárát örökre bezárták, a megmaradt három, keserves könnyekkel küzdő fiú pedig egymásba karolva sétált el a helyszínről... </i><br />
<i>A helyszínről, ahol egy csoda született és végül ki is hunyt.</i><br />
<br />
Szomorú mosollyal a számon néztem le Niallre, Liamre és Zaynre. El akartam nekik mondani, hogy jól vagyok, sőt, sokkal jobban, mint mikor az emberek között kellett élnem. De... sajnos ezt már nem tehetem meg.<br />
- Lou? - hallottam meg a nevem a hátam mögül. Megkönnyebbülve hunytam le a szemem, minden gondom elszállt, mikor felismertem mély hangjának dallamát. - Miért tetted?<br />
Lassan megfordultam, a pillanat minden másodpercét meg akartam őrizni.<br />
Egy ezüst könnycsepp folyt végig az arcomon, hihetetlen volt, ahogy ott állt előttem újra, egyik göndör tincsét meglibbentette a szél, arca színét visszakapta, zöld szemei csillogtak a napsütésben, a telt ajkai rózsaszínűbbek voltak, mint valaha. <i>Tökéletes.</i><br />
- Nem tudok nélküled élni - préseltem össze a szám. A boldogság minden egyes porcikámban égett, hogy többé nem kell nélkülöznöm őt.<br />
Vonásai megenyhültek, hitetlenül ingatta a fejét, ahogy kitárta a karjait és közelebb lépve magához húzott. Beszívva az illatát, a pillangóim újra életre keltek, ujjaimmal markolva a vállát és hátát minél tovább akartam úgy maradni.<br />
- Itt létezik az örökké - suttogta a fülembe. A hideg kirázott, ahogy a lehelete súrolta a fülcimpám, kitágult szemekkel néztem magam elé. Óvatosan a zsebemhez nyúltam, kicsit meglepődtem, mikor ott volt amit kerestem, az ajándék, amit neki vettem, majd elengedve Harryt, fél térdemre ereszkedtem és féloldalasan elmosolyodva felnyújtottam neki a kis, arany gyűrűt.<br />
- <i>Örökké. </i></div>
vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-53889124691535991862013-07-09T04:05:00.000-07:002013-07-09T04:05:34.429-07:00▲Anniversary, thanks and the project▲<div style="text-align: center;">
Hey, guys.:)<br />
Nem, nem új résszel jelentkezem, sajnálom(igen, olvastam a komikat, hogy már türelmetlenek vagytok), de számomra egy igen fontos dolgot szeretnék bejelenteni, ugyanis...<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
MA VAN EGY ÉVE, HOGY KÖZÉTEK TARTOZOM ÉS DIRECTIONER VAGYOK, MÁSRÉSZT PEDIG EZEN A NAPON TETTEM KI ELSŐ FEJEZETÉT A LEGELSŐ BLOGOMNAK.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/65786979/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="SO PROUD| Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/65786979/thumb.jpg" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/65681551/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Tumblr | via Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/65681551/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
Huhh, nagyon gyorsan telik az idő, mintha csak tegnap lett volna, hogy végre nem kevertem össze Louist és Liamet.:DD<br />
A viccet félre téve, ezt az egészet nektek köszönhetem, az olvasóimnak, akik mellettem voltak és elolvasták, amit összeszenvedtem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKKNehTjRl5B_vWqX-uZsCsThKzm-tCaENajiJPekOtV9hYcpO7-rS6ZF8YYjegA8p5K-uuEKi-usXfwyGwa6ox1VKdhc20pHWav3PeCcprMnnfqXz9yDd8c85YNA36yMcJtupML8KkR0/s1600/k%C3%B6sz%C3%B6net.png" imageanchor="1"><img border="0" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKKNehTjRl5B_vWqX-uZsCsThKzm-tCaENajiJPekOtV9hYcpO7-rS6ZF8YYjegA8p5K-uuEKi-usXfwyGwa6ox1VKdhc20pHWav3PeCcprMnnfqXz9yDd8c85YNA36yMcJtupML8KkR0/s320/k%C3%B6sz%C3%B6net.png" width="320" /></a></div>
<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBeZzDK1UXDwkL5CUWwuNUiHggNsk6gx0WRZnJpF655YsWbPHwcziniX0m6FxIt5Usvfm8SyICttfLwIw1hwg8QOvKjQgjq1MLOJjfZj97PHgOpsBv3wS7kM9Y1dAcJq2OwGSeth9lvMk/s1600/im%C3%A1domazolvas%C3%B3im.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBeZzDK1UXDwkL5CUWwuNUiHggNsk6gx0WRZnJpF655YsWbPHwcziniX0m6FxIt5Usvfm8SyICttfLwIw1hwg8QOvKjQgjq1MLOJjfZj97PHgOpsBv3wS7kM9Y1dAcJq2OwGSeth9lvMk/s320/im%C3%A1domazolvas%C3%B3im.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Elnézést, ha esetleg valaki szívrohamot kapott a ronda fejemtől.</span></td></tr>
</tbody></table>
<br />Tudom, hogy vannak néhányan, akik a legelső blogomtól velem vannak, azoknak tartozom a legtöbb hálával, ugyanis a hét folyamán újraolvastam a történetet és konkrétan sírva röhögtem, olyan rossz.:DDD<div>
<br /><div>
Szeretnék néhány embert kiemelni, akiknek külön mondanék-írnék köszönetet:</div>
<div>
s. beckie: Te voltál a legfőbb olvasóm, köszönöm, hogy élőben is mindig elmondtad a véleményed egy-egy részről, vagy hogy konkrétan letámadtál, hogy mikor lesz már új.:DD És tudom, hogy még mindig vársz arra, hogy egyszer Zaynről írjak.:DD<3</div>
<div>
Edina Stypayhoralikson és Nina Grand: Ha meglátom a kommentjeiteket és azt, hogy milyen hosszúak, máris jobban érzem magam, mert imádom, ha valaki bőven kivesézi, amit csinálok. Köszönöm.<3</div>
<div>
kenedli zsuzsi: Te csak mostanában 'csatlakoztál' közénk, a horan vandaaER-ek közé,(most találtam ki, sírok.:DD) de olyan türelmetlen vagy, hogy muszáj volt téged megemlítenem.:DD De nyugi, ezzel semmi gond nincs, tudom, hogy rohadt lassan hozom az új részeket, és az csak jó, ha érdeklődtök.:)<3</div>
<div>
Lilla Horváth: Nagyon szépen köszönöm, hogy mindig, minden részhez kommentelsz, ez jól esik.:)<3</div>
<div>
ÉS PERSZE A TÖBBIEKNEK IS KÖSZÖNÖK MINDENT, SAJNÁLOM, HA NEM EMLÍTETTELEK! (Adrienn Bonyai, StAr TrEk, Vicky, Gabii, Dreamer<a href="http://www.bloglovin.com/dreamer99" style="color: #333333; font-family: 'Open Sans', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 20px; text-decoration: none;">♥</a> , Klement Bettina, Melanie Williams, Bogiii *-*, Bogii Joos, N Fanny, Cinti1D, Alexandra Grey, Roxana, S., Teddy *-* és Draco Kicsimaci)</div>
<div>
<br /></div>
</div>
<div>
És a másik dolog, amiatt írni szerettem, volna és eléggé izgatott vagyok, hogy érdekelne-e titeket a dolog: </div>
<div style="text-align: center;">
HIRDETEK EGY PROJECTET!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Hogy mit is takar ez igazából?</u></div>
<div style="text-align: left;">
Arra gondoltam, hogy mivel ennek a blognak lassan vége, egy újat szeretnék kezdeni a <a href="http://adissapearedlittleangel.blogspot.hu/" target="_blank">Dissapeared Little Angel</a> mellett. És itt jöttök bele a képbe ti, mivel az a tervem, hogy valaki mással, közösen indítanám el a történetet, együtt írnánk, szerkesztenénk, meg ilyenek. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Mit kell tenned, hogy társíró legyél?</u></div>
<div style="text-align: left;">
Írnod kell egy novellát, AKÁRMILYEN témában. Lehet szerelmes, szomorú, boldog, nyugodtan szerepelhetnek benne sztárok is, a lényeg, hogy <u>minimum</u> 500 karakteres legyen!</div>
<div style="text-align: left;">
Ha kész vagy vele, küld el az e-mail címemre: <b><u>sisike99@citromail.hu</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
<u style="font-weight: bold;">Határidő:</u> 2013.július 10. - 2013. július 23. </div>
<div style="text-align: left;">
<u><b>Eredményhirdetés:</b></u> 2013.július 25.</div>
<div style="text-align: left;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Hogyan bírálom el a beküldött történeteket?</u></div>
<div style="text-align: left;">
Amelyikben látok fantáziát, vagy legalább is azt, hogy a személynek van kedve az íráshoz és szereti is, annak a nevét és a pályázatra küldött novelláját is kiteszem erre a blogra, majd megkérem, hogy küldje el nekem kommentben a Facebook címét és felvehetjük a kapcsolatot.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Remélem, hogy jelentkeztek páran, mert biztos vagyok benne, hogy van köztetek pár tehetséges írónő, aki szívesen dolgozna együtt velem. </div>
<div style="text-align: left;">
Ha esetleg mégsem, vagyis egyetlen pályázatot sem kapok meg július 20.-ig, lefújom az egészet. </div>
<div style="text-align: left;">
Viszont, ha úgy gondolod, hogy biztosan megírod a novellát, légszíves írj nekem ehhez a poszthoz! </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Azt hiszem ennyi, MÉG EGYSZER KÖSZÖNÖM, egy hatalmas virtuális ölelést küldök mindenkinek, és gyerünk megmozgatni az ujjainkat, jelentkezzetek a pályázatra!</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
horan vandaa. xx </div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-32200915376814016732013-07-04T12:15:00.000-07:002013-07-04T15:21:50.536-07:00▲9.RÉSZ▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Guys!:) Szerintem most hamarabb hoztam a részt, mint átlagban szoktam, bár lehet, hogy tévedek. Örülök a kommenteknek és annak, hogy mindig csak a jót mondjátok, pedig tudom, hogy nem írok valami fényesen.:') </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Más. A véleményeteket szeretném kérni, hogy ugyebár ebben a részben is meg van említve az a 'különleges este' Harry és Louis között... na, szeretnétek, hogy majd a végén leírjam egy külön részben, hogy mik is történtek vagy a fantáziátokra bízzam?:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Írjátok le a véleményeteket kommentben, kérlek! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást! xx </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
u.i.: Július 10.-én valami meglepetéssel fogok nektek szolgálni!:) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/66703545/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Untitled" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/66703545/thumb.jpg" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/54023629/via/mrshoran69" style="border: 0px; color: #fe739b; font-family: inherit; font-size: 13px; line-height: inherit; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="you lied" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/54023629/tumblr_mgdq5q957Q1rza10so1_500_thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><u>Harry Edward Styles</u></b></div>
<div style="text-align: center;">
2013.09.29.</div>
<br />
- Ne beszélj hülyeségeket! - rázta meg a fejét idegesen Louis.<br />
Nem bírtam tovább. Rá kellett ébresztenem, hogy ez már tényleg a vége.<br />
- Lou, meg fogok halni. Ma, holnap, holnapután... ki tudja, de nemsokára elmegyek. Kérlek, értsd meg, hogy nem tudok veled maradni örökre... - motyogtam. Ujjait erősebben szorítva, másik kezemmel megdörzsöltem az arcom.<br />
Még a legelején rádöbbentem, hogy minél közelebb lesz az a nap, annál több lesz a könny.<br />
Bárcsak elmondhatnám neki, bárcsak szavakba tudnám önteni mind azt, amit éreztem abban a pillanatban. Amikor alvás helyett azon töprengtem, hogy fogok tőle elköszönni, vagy egyáltalán, lesz rá alkalmam? Lehet, hogy egy nap kimegy a szobából, és mikor másnap jönne, már nem engedik be, mert én nem leszek itt?<br />
Meg kellett válogatnom a szavaim, hisz bármelyik lehetett az utolsó.<br />
Louis döbbenten nézett le rám, a szeme sarkában összegyűlt ráncokból rájöttem, hogy próbálja türtőztetni az érzéseit, nehogy elordítsa magát.<br />
- Ennyi? - kérdezte suttogva, felvonva a szemöldökét. Nem értettem mire ez a kérdés, de folytatta. - Ilyen könnyen feladod? Szóval csak ennyit jelentettem neked, Harry?<br />
Értetlenül, kínomban felnevettem. Hogy képes egyáltalán feltételezni is ilyesmit? A sok-sok közös emlékünk, a gyönyörű együtt töltött percek sorban jutottak eszembe, de mégis csak egyet tudtam kiemelni. A legfontosabbat.<br />
- Veled töltöttem el életem legszebb éjszakáját... - nyögtem kétségbeesetten. Ahogy visszagondoltam arra az estére, amikor belógott hozzám, a mellkasom hullámzott és az alhasamban is fura nyomást éreztem. Tökéletes volt.<br />
- Aha, persze... - forgatta a szemeit és elengedve a kezem, felállt. Homályos tekintettel néztem a takarón egyedül hagyott ujjaimat, beszívva a számat próbáltam kontrollálni a fájdalmat. - Mond ezt annak a sok lánynak, akivel jártál...<br />
Meglepődve néztem rá. Nem akartam vele vitázni, főleg nem az én kiszámíthatatlan állapotomban, de bántott, hogy minden sértését és felgyülemlett dühét most rajtam fogja kitölteni.<br />
- Azért te sem panaszkodhatsz... Eleanorral nagyon jól elvoltatok... - vágtam hozzá lesütött szemekkel.<br />
- Ezt már megbeszéltük... - zavartan zsebre dugta a kezét. Tekintetemmel követtem, ahogy ide-oda lépkedett a szobában, fejemben próbáltam minden gondolatomat összeszedni, hogy erre mit reagálhatnék. Körmeimet a tenyerembe vájva hagytam, hogy két kósza könnycsepp lefolyjon az arcomon és az állam alatt egymásba olvadva az ölembe cseppenjen.<br />
- Louis, menj el, kérlek - szipogtam. Lehajtott fejjel tanulmányoztam a félhold alakú mélyedéseket a kezemen, az életvonalam mentén.<br />
Keserves, gúnyos nevetésétől fájt a mellkasom.<br />
- Hát jó... - motyogta, súlyos léptekkel elhagyta a szobát. Percekkel később is visszhangzott az ajtó csapódása a fülemben.<br />
Keservesen zokogva markolásztam a takaró szélét, nem voltam képes felfogni, hogy elküldtem. Nem akartam, hogy lássa az összeomlásom, csak ezt tudtam tenni.<br />
Arcomat a párnába nyomva próbáltam elfojtani a szenvedésem, semmi szükségem nem volt a nővérek gyanakodó pillantásaira és kérdéseire.<br />
A hajam rátapadt a homlokomra és tarkómra, hirtelen nagyon meleg lett.<br />
A torkom elszorult, a levegő fokozatosan fogyott el a tüdőmből.<br />
Csak egy újabb köhögőroham...<br />
De nem. Ez nem az volt.<br />
Eljött volna az idő?<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<u><b>Louis William Tomlinson</b></u></div>
<div style="text-align: left;">
<u><b><br /></b></u></div>
<div style="text-align: left;">
Kilépve az ajtón az első ülésre alkalmas tárgyra levágtam magam, nem bírtam tovább. </div>
<div style="text-align: left;">
Az arcomat a tenyerembe temettem, undorodtam magamtól, hogy ilyeneket képes voltam Harry fejéhez vágni. </div>
<div style="text-align: left;">
Egy féreg vagyok, megértem, hogy elküldött. </div>
<div style="text-align: left;">
Feltápászkodva, mindenkinek nekimenve, rohantam kifele a kórházból. A lépteim visszhangoztak a folyosón, ki akartam érni az épületből, mielőtt kitört belőlem minden.</div>
<div style="text-align: left;">
A hirtelen világosság bántotta a szemem, Londonban különösen napsütötte napnak néztünk elébe, a levegő páratartalma is sok volt. </div>
<div style="text-align: left;">
Idegesen előkaptam a zsebemből a kocsikulcsot, és bepattantam a vezetőülésre. </div>
<div style="text-align: left;">
Fejemet a kormányra hajtva hagytam, hogy az első meleg, sós cseppek végre lefolyhassanak az arcomon. </div>
<div style="text-align: left;">
Mit tettem? </div>
<div style="text-align: left;">
Fejemre rakva a napszemüveget elindítottam az autót, kiirányítva magam a parkolóból, majd átvezettem a közeli plázába. </div>
<div style="text-align: left;">
Most sokat segítettek a sötétített ablakok, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy valaki felordítson, amikor a piros lámpánál álltam, hogy "Jaj, Louis Tomlinson!". </div>
<div style="text-align: left;">
Az emberforgatagban próbáltam feltűnés nélkül sétálgatni, már ha már egy sztárnak ez lehetséges, és leülni egy szabad padra. </div>
<div style="text-align: left;">
A lányok hatalmas szatyrokkal sétálgattak, miközben a fiúk bandákba verődve bámulták őket. </div>
<div style="text-align: left;">
Szomorúan néztem egy szerelmespárt, akik kézen fogva nevetgéltek és egymás arcát összefagyizták. </div>
<div style="text-align: left;">
Nekem sosem adatott meg a lehetőség, hogy megfoghassam Harry kezét a nyilvánosság előtt.</div>
<div style="text-align: left;">
Hisz a társadalom nem képes másra, csak kitagadni azokat, akik egy kicsit is különböznek az átlagtól. </div>
<div style="text-align: left;">
Már jó ideje tudom, hogy ha felvállalom, hogy más vagyok, csak ujjal mutogatást kapok meg röhögést. </div>
<div style="text-align: left;">
Sóhajtva felálltam és nézelődni kezdtem. Venni akartam valamit Harrynek, amiért megbántottam. Valamit, amivel a köztünk lévő erős kapcsolatra akartam emlékeztetni.</div>
<div style="text-align: left;">
Tudnia kell, hogy szeretem. </div>
vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-66743505300191633252013-06-28T18:39:00.000-07:002013-06-28T18:39:27.518-07:00▲New Blog▲Tütütütütüütütütüt....<br />
Végre kész vagyok az új blogommal!:)<br />
Már nagyon-nagyon hosszú ideje dolgozom rajta, fejben a cselekményszálakkal, gyakorlatban a kinézettel, és hála az égnek, végre meg vagyok.<br />
A történet Louisról, szól aki semmi előzmény nélkül eltűnik, egy rövid levelet hagyva Harrynek, aki kiborul. (Igen, Larry Stylinson, tudom, bocsi. - szerk.megj.) Se ő, se a többiek nem értik a különös búcsúirományt, amiben el is köszön tőlük meg nem is. NEM akarják megérteni miért hagyta őket ott, sajgó szívvel a hiányától és tanácstalanul a kilétével... Egészen addig a napig, amikor is a postás egy furcsa küldeményt ad át Harrynek.<br />
Kazetták. Tele Louis hangjával.<br />
Ha tetszik, ha nem(:DD), nézzetek be, mert én ennek a blognak a nyitásánál vagyok legizgatottabb. :)<br />
<a href="http://adissapearedlittleangel.blogspot.hu/" target="_blank">ITT is van.</a><br />
És most megyek és végre kialszom a hosszú éjszakázásokat és káromkodásokat, amikor a fejléc félkész állapotban elveszett.<br />
Jó olvasást az új blog első részéhez!:) xx<br />
u.i.: A Before you left me-re, vagyis erre a blogra jövő héten hozom az új részt, ugyanis hétvégén festjük a szobámat és nem szeretném sötétkék pacákkal bevonni a billentyűzetet.:DD vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-78022159411948430662013-06-26T09:10:00.000-07:002013-06-26T09:10:07.173-07:00▲8.RÉSZ▲<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok!:) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szerintem már elég sokan tudtok erről az újdonságról, miszerint meg fog szűnni a Blog Reader. Totális hülyeség, nem értem miért van rá szükség, hogy eltöröljék. Na, mindegy.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
A lényeg, hogy Bloglovinon továbbra is tudjátok követni a blogot! Jobb oldalt, legfelül megtaláljátok a linket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Annyira örülök, hogy tetszik nektek a történet és ha azt kérem, jöjjön össze a 4 komment, ti megcsináljátok.:)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Azt hiszem ennyi, esetleg ha valami később eszembe jut, azt chaten leírom!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást! xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/66063485/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="(2) quotes | Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/66063485/thumb.jpg" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/65615949/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="larry stylinson | Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/65615949/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<span id="goog_222265089"></span><span id="goog_222265090"></span></div>
<div>
<span style="color: #737373; font-family: Helvetica Neue, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: x-small;"><span style="line-height: 13px;"><br /></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<u><b>Harry Edward Styles</b></u></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
2013.09.29.</div>
<br />
Már másfél hét eltelt azóta, hogy kórházban vagyok.<br />
Ugye milyen gyorsan telik az idő, ha nem akarjuk? Minden pillanatban azt kívánjuk, hogy kérlek, csak még egy napot, egy órát, egy percet... De akárki is foglalkozik a vágyakkal odafent, nem nagyon hallgat ránk...<br />
Az állapotom rohamosan romlott.<br />
Lassan elveszítem a hitet, és a betegség még legbelül, a régi Harryt is megöli.<br />
Louis kikészült. Nehezebben fogja fel, hogy tényleg nincs mit már tenni. Pár nap, vagy ha szerencsésebb vagyok hét, és vége.<br />
A súlyom a felére csökkent az eredetinek, a csontjaim mindenhol kiállnak, arcom beesett és már az is komoly megpróbáltatást igényel, hogy felálljak.<br />
Pedig olyan szép napokat töltöttünk el együtt, Louval... Az egyetlen, amit köszönhetek a sorsnak, hogy erre a rövid kis időre vissza adta nekem őt. Hogy valakit szerethessek az utolsó pillanatokban.<br />
A franciaágyon fekve, fejemet a mellkasára hajtottam.<br />
A tüdőm miatt sípolva vettem a levegőt, halkan köhécselve élveztem, ahogy a hajamat birizgálja.<br />
Akárhova is kerülök, ez hiányozni fog, biztosan.<br />
Ujjai óvatosan szántották a tincseimet, fakó, élettelen barna hajszálak hullottak a homlokomba.<br />
Fájdalmasan húztam össze a szemöldököm, szemeimet összeszorítva akartam a kibuggyanó könnyeket is visszatartani. Nem volt szükségem rá, hogy a gyengeségem láttán Lou újra összeomoljon.<br />
Az volt az egyetlen támpontja, mikor 'egészségesebben' látott.<br />
Nem voltam képes elmagyarázni neki, hogy ez lehetetlen. Hisz én minden nap elteltével pont, hogy az ellentettje leszek...<br />
- Emlékszel, mikor megígértem, hogy akárhova is mész én követlek? - kérdezte a csendet megtörve. Hangja mélyen, rekedtesen szólt, a kín minden cseppjét felleltem benne.<br />
- Persze - motyogtam magam elé, reménykedve, hogy meghallotta. Vártam a folytatására, vagy a magyarázatára, de utána újabb csendbe burkolózott a szoba.<br />
Gondolkozva fúrtam bele a fejem a mellkasába, próbáltam rájönni miért hozta fel azt a régi, ködös emlékekbe fulladt ígéretet.<br />
Éreztem, tudtam, hogy ott van a válasz a nyelvem hegyén, látom a megoldást, csak túl makacs vagyok, hogy észrevegyem...<br />
Lehunytam a szemeim, gondolataimat inkább a múltra tereltem. Az legalább biztos volt, nem úgy mint a jelen és jövő. Hisz azok akármit hozhattak, az én esetemben pedig csakis rosszat.<br />
Lelki szemeim előtt újra a színpadon álltam, milliónyi sikító lánnyal előttem, és azzal az érzéssel, hogy 'Te jó ég... mind minket akar.'<br />
Sokan mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni, hogy felejthetetlen maradj.<br />
Hát, én ezt betartom. Csak nem önszántamból.<br />
Az ajtón halkan kopogtattak, azt hittem, hogy csak a nővér az, de amikor megláttam Zaynt, meglepődve emeltem fel a fejem.<br />
- Ööö... - motyogott az orra alatt, minket nézve csodálkozó barna szemeivel. - Beszélhetnénk, Harry?<br />
Elgondolkozva, hogy vajon mit szeretne nekem pont ő mondani, felpillantottam Louis arcába.<br />
- Úgyis van egy kis dolgom... - suttogta nekem, óvatosan kimászott alólam és hosszú léptekkel kiment a szobából.<br />
Zayn sokáig nézett még utána, az ágyam mellé leülve is az ajtót szuggerálta, lehet, hogy csak a gondolatait szedte össze. Még mindig nem tudtam, nem értettem mit is akarhat tőlem a napok múlása után, mikor egyszer sem jött be látogatóba. Liam és Niall minimum heti kétszer ott voltak, érdeklődtek az állapotomról és hoztak valami ehetőt.<br />
Bár, nem mintha elvárnám, de azért rosszul esett.<br />
Alkaromra támaszkodva feljebb toltam magam az ágyban, hátamat a párnának vetve, összekulcsolt ujjakkal vártam.<br />
De nem szólalt meg.<br />
- Mi a baj, Zayn? - kérdeztem kedvesen megszólítva, hátha elkezdi. Fejét végre felém fordította, halvány mosollyal, szomorú ráncokkal a szeme körül.<br />
- Én csak... Hiányozni fogsz, Haz.<br />
Elkerekedett szemekkel néztem rá, meglepett az őszintesége, hisz én mindig is a visszahúzódó Zaynt láttam benne.<br />
Bukdácsolva odamásztam mellé és átöleltem a nyakát.<br />
Vonakodva ugyan, de viszonozta a szeretet rohamomat, könnyeim akaratlanul is szúrni kezdték a szemem.<br />
- Hidd el, Zayn, nekem is fogtok, akárhova kerülök. - motyogtam kabátjának vállába.<br />
Erősebben szorítottam magamhoz, mikor meghallottam halk, keserves szipogását.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><u>Louis William Tomlinson</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: left;">
Megtorpanva álltam az ajtóban, kerülve a nővérek és orvosok kíváncsiskodó tekintetét. </div>
<div style="text-align: left;">
A fejemben megvolt a tervem, hogy mit is akartam tenni, de a lábaim nem engedelmeskedtek.</div>
<div style="text-align: left;">
Féltem. </div>
<div style="text-align: left;">
A hosszú, mesterséges fénnyel körbevont folyosón jobbra indultam, a különféle kiírásokat olvasva a táblákon. </div>
<div style="text-align: left;">
Ideges voltam. </div>
<div style="text-align: left;">
A lépteim visszhangoztak, próbáltam a szívverésemmel kompenzálni, de akkor akár futhattam is volna. </div>
<div style="text-align: left;">
Megörültem, mikor megláttam, amit kerestem, tenyerembe vájt körmökkel néztem az ajtót. </div>
<div style="text-align: left;">
<i>Orvosi raktár.</i> </div>
<div style="text-align: left;">
Óvatosan körbenéztem, hisz a helyiség csak a személyzetnek volt fenntartva, nekem, mint kívülállónak semmi keresni valója ott.<br />
Ujjaimat a hideg fém kilincsre rakva, elgondolkodtam, hogy tényleg ezt akarom-e tenni.<br />
Harry a mindenem. Még csak meg sem próbáltam elképzelni nélküle az életem. Felesleges, mert nincs.<br />
Besurrantam a sötét kis szobába, jobb kezemmel a falon kutattam a villanykapcsolóért, miközben a ballal pedig becsaptam magam mögött a nehéz, faajtót.<br />
Csak ne jöjjön be senki, amíg itt vagyok.<br />
A karomat belevertem egy négyzet alakú dobozkába, hüvelykujjammal a felkattintottam a kapcsolót. A hirtelen világosság bántotta a szememet, hosszú pislogások árán tudtam csak látni.<br />
A fal mentén végig polcok voltak, alul kartonokban még kicsomagolatlan gyógyszerek vagy orvosi eszközök.<br />
Előrébb léptem, amennyire tudtam és fürkésző szemekkel kerestem, amiért jöttem. Biztos voltam benne, hogy ott megtalálom, hisz minden páciensnek szüksége van rá.<br />
- Hol van az a hülye... Igen! - kiáltottam fel kicsit hangosabban a keleténél. Körülnézve újra, lekaptam a fapolcról a kis, barnás üveget és a zsebembe dugtam. </div>
<div style="text-align: left;">
Magamban mormolva imádkoztam, hogy ne pont akkor sétáljon el egy orvos a folyosón. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor újra lenyomtam a kilincset és óvatosan, apró résnyire nyitottam az ajtót.<br />
Hihetetlen gyorsasággal indultam Harry szobája felé, nem is emlékeztem, hogy becsuktam-e magam mögött az ajtót, csak el akartam onnan menni.<br />
- Mr. Tomlinson? - hallottam meg a nevem magam mögül, feltehetőleg egy nővér szájából. <br />
- A francba... - motyogtam az orrom alatt, lehajtva a fejem, megfordultam.<br />
- Segíthetek valamit? - kérdezte a nővér, aki éjszakánként be szokott járni Harryhez infúziózni. Gyanakvó, kék szemeitől le kellett sütnöm a szemem, idegesen tettem a kezem a bő pulóverem zsebére, nehogy meglássa mi van benne.<br />
- Nem... köszönöm. - feleltem és benyitottam a mellettem lévő szobába.<br />
Harry a könnyeit törölgetve feküdt az ágyon, Zayn pedig a széken ülve mondott neki valamit, de nem hallottam, hogy mit.<br />
Halkan köhögtem kettőt, mire mind a ketten rám néztek és a különös beszélgetés abbamaradt.<br />
Zayn elköszönt, felállt és kikerülve engem, távozott.<br />
Felvont szemöldökkel néztem hátra a vállam fölött, majd leülve a helyére, halványan rámosolyogtam Harryre.<br />
- Miről beszélgettetek? - kérdeztem, miközben ujjaimmal közre vontam az övéit. Felsóhajtva bámult maga elé, tompa csillogással a szemében.<br />
- A jövőről. Ami nekem nincs.</div>
<br />vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-59870843468929951292013-06-18T03:57:00.000-07:002013-06-18T03:57:28.307-07:00▲7.RÉSZ▲<div style="text-align: center;">
Halihó!:) Köszönöm az előző részhez a 15 'Imádom'-ot, nagyon jól esett.:)<br />
Tudom, elég unalmas és felesleges ide az elejére a sok duma tőlem, de mindig van valami, amit meg kell veletek osztanom.<br />
Szóval, ez az utolsó boldog rész.<br />
Innentől kezdve Harrynek az állapota romlani fog, és már most szeretném leszögezni, hogy 10 rész lesz, hisz úgysem lehet ezt sokáig húzni.<br />
Jó olvasást! xx<br />
u.i.: Remélem nem utáltok meg, de bevezetem, hogy <u><b>4 komment</b></u> után jön a következő rész!<br />
<br />
<a href="http://weheartit.com/entry/59836807" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="larry stylinson cute - Google Search" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/59836807/thumb.jpg" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/64688191" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Made | via Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/64688191/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><br />
<u><b><br /></b></u>
<u><b>Harry Edward Styles</b></u></div>
<div style="text-align: center;">
2013.09.23.</div>
<br />
A szoba, amit kaptam egész jó volt.<br />
<div>
A falak halvány, almazöldek, fehér szegéllyel, a padlószőnyeg valamivel tisztább, sötétszürke. </div>
<div>
Az ablakon kinézve a forgalmas út helyett a kórház parkjára láttam rá, a fák sárgás levelit megborzongatta egy szélroham, néhány le is esett, lassan a földre hullva. </div>
<div>
Kanapé és kis üvegasztal ugyanúgy volt, a sarokban elhelyezve, de ami a legjobban tetszett, az a nagy franciaágy volt középen. Végre elférhetek, és nem arra kelek fel, hogy az egyik lábam lelóg.</div>
<div>
- A falak, ablakok, ajtók hangszigeteltek, szóval semmilyen hang nem szűrődik át a szomszéd szobákba és onnan sem ide. - tájékoztatott a nővér, aki körbevezetett a szobában. </div>
<div>
Ha nem csipogtak volna az ágy mellett különféle műszerek, azt hittem volna, hogy egy hotelben vagyok. De ott voltak, és rájöttem, hogy ez már tényleg a vég. Az utolsó szoba, amiben aludni fogok. Amiben lélegezni, élni fogok. </div>
<div>
A nővér bólogatva gondolkodott, hogy mindent elmondott-e, majd az ajtó irányába indult elköszönve, de végül a küszöbön visszafordult. </div>
<div>
- Jut eszembe, Mr. Tomlinson, egy óra múlva lejár a látogatási idő, kérem ne felejtse el és majd távozzon. </div>
<div>
- Persze - mosolygott rá a szőke lányra Louis erőltetetten, és mikor becsukta az ajtót, felém fordult. - , hogy nem. </div>
<div>
Értetlenül húztam fel a szemöldököm, ahogy nekidőltem az ágy támlájának és átöleltem a felhúzott lábaim. Mellém ugrott, a paplan meggyűrődött alatta, ahogy az alkarján támaszkodva felnézett rám. </div>
<div>
- Ne becsülj alá. Simán itt maradok éjszakára. - mosolygott saját magán. Láttam rajta, hogy fejben tervezi miként fog bent maradni titokban. </div>
<div>
A szívem hevesebben vert, döbbenten csodáltam, hogy képes megtenni értem ilyesmit. Képes kijátszani a nővéreket és orvosokat, nem érdekelte, hogy sok minden akadályozza az elszántságát, ő maradni akart. </div>
<div>
- Lou, tartozom neked valamivel - szólaltam meg halk, félénk hangon. Fejét hátravetve felnézett rám, türkiz szemeivel megbabonázott, ahogy az arcomat vizslatta.<br />
Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű? Mint egy angyal, aki hófehér párnák közt, kócos hajjal a bugyuta embereket nézi.<br />
De ezt sose merném elmondani neki.<br />
Beharaptam a szám és vigyorogva hajtottam le a fejem a kusza gondolataim miatt. Itt fekszik alattam és én különleges teremtményekhez hasonlítgatom.<br />
Hirtelen megragadta a tarkómat, ujjait beleszántotta a hajamba, halk nyögés hagyta el a számat, mikor csábítóan meghúzta két tincsem.<br />
Másik kezével közben átölelte a derekam és még közelebb húzott magához, bár nem tudtam hogy képes rá, amikor már amúgy is szinte az összes testrészünk egymáshoz simult. A szíve egyenletesen dobogott a mellkasában, miközben az enyém majd kiugrott a helyéről.<br />
- Mivel is tartozol, Haz? - kérdezte suttogva, ajkait a fülemhez nyomva. Kirázott a hideg, mikor félrebillentett fejjel ráláttam az arcára, félmosollyal és felhúzott szemöldökkel nézett le rám. Rám, aki esetlenül, egy rakás szerencsétlenségnek érezve magát feküdt a karjai közt...<br />
- Szerintem tudod... - motyogtam bele a felsőjének anyagába. Louis illata volt.<br />
Emlékszem, egyszer régen, rajtam volt a sor, hogy összeszedjem a szennyest a lakásban és utána kimossam. Annyira nem volt kedvem hozzá, hisz kinek lenne 4 srác után koszos ruhákat gyűjtögetni, de megígértem, hogy megcsinálom. Lou a szobájában volt, valakivel éppen telefonált, mikor benyitottam hozzá. Erősen artikulálva és a kosárral a kezemben elmutogattam neki, miért is sértettem meg a magánterületét. Mikor végeztem, az ajtó felé indultam, hogy tovább folytassam a munkám, de utánam szólt. "Vidd ezt is" és lekapta magáról a felsőjét. Akkor láttam először a felsőtestét, ott helyben meg is semmisültem. Dadogva kaptam el a pólót, majd mint egy idegbeteg, kirohantam a szobából. Soha többet nem kapta vissza tőlem, hisz szégyellem, de megtartottam. Sok ideig Louis illata volt, de mikor már átvette a szobám szagát, csak magamhoz öleltem, az is elég volt nekem.<br />
A szemeim kikerekedtek, mikor az emlékből felocsúdva megéreztem a forró kezeinek érintését a derekamon. Megemelve feljebb húzott, pár pillanatig csak a szemembe nézett, pupilláinak fekete színe majdnem elfedte a kékeszöld szivárványhártyáját.<br />
Olvastam valahol, hogy izgalmi állapotban kitágul az ember pupillája... el sem tudtam képzelni az enyém hogy nézhet ki.<br />
A vállai mellett megtámasztottam a kezem, ujjaimat belemélyesztettem a párnába, miközben ízlelgettem magamban azt az érzést, hogy én vagyok felül, én irányítok.<br />
Orrommal súroltam az övét, elnyílt ajkakkal bámultam rá, az arcától pár milliméternyire.<br />
Halkan felnyögött megadva magát, tetszett, hogy ki tudok váltani az emberekből ilyen érzéseket.<br />
- Csókolj már meg, te idióta! - kérlelt szenvedve. Nem bírta tovább a közelségemet úgy, hogy teljesen nem lehetek az övé.<br />
Halvány mosollyal beleharaptam az alsó ajkába, amit aztán ő is megismételt velem. A testem minden porcikája bizsergett a vágytól és a tudattól, hogy ő az enyém.<br />
Louis nyelve bebocsátást kért a számba, én pedig megadtam neki...<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Mikor szoktak a nővérek bejönni? - kérdezte, ölében egy papírlappal, amire rövidítéseket firkantott egy ceruzával. Tervet készített, hogyan játssza ki a nővéreket. </div>
<div style="text-align: left;">
Gondolkozva meredtem magam elé, az elmúlt éjszakákra összpontosítva, hogy eszembe jussanak az időközönkénti infúzió cserék. </div>
<div style="text-align: left;">
- Ööö... azt hiszem, este kilenc, éjfél, hajnali három, majd reggel hat. Igen, három óránként. - számoltam az ujjaimat használva. Louis bólogatva, a homlokát ráncolva írta le a fontos információkat. </div>
<div style="text-align: left;">
Úgy éreztem magam, mint egy kihallgatáson. </div>
<div style="text-align: left;">
Mert, hát... volt viszonyítási alapom. </div>
<div style="text-align: left;">
Erről sosem meséltem neki, sőt a többieknek se. </div>
<div style="text-align: left;">
Egy buliban, ahol voltam, elszabadult a pokol, valaki lövöldözni kezdett és minden ott tartózkodó embertől tanúvallomást kértek. Pokoli órák voltak, két srác is meghalt a golyó által. Azt az elmebeteget lecsukták, életfogytiglant kapott. </div>
<div style="text-align: left;">
- Oké, kész van. Szóval, az ébresztőt beállítom, hogy mindig tíz perccel előtte megszó... </div>
<div style="text-align: left;">
- Miért, aludni fogsz? - szóltam közbe kaján vigyorral. </div>
<div style="text-align: left;">
Kuncogva megrázta a fejét, majd kinyújtva a lábait leugrott az ágyról. Kezeit a feje felé lendítve nyújtózkodott. </div>
<div style="text-align: left;">
Nehezebben kapva a levegőt, eszembe jutott, hogyan is kerültem én ide. Az egész ugyanazzal a mozdulattal kezdődött, amit most Lou csinált. A paranoiámat leküzdve, megnyugodva néztem, ahogy tovább csoszog, ujjaival megragadja a felsőjének nyakát és lehúzza magáról. </div>
<div style="text-align: left;">
Barna mellkasától, izmos kezeitől és a rajta futó tetoválásoktól éreztem, hogy megmozdulok, ott lent. Lábaimat összébb zárva, elpirulva követtem a szememmel, a fotelból felkapott egy hófehér törölközőt, hóna alá gyűrte, majd rám nézett. </div>
<div style="text-align: left;">
- Lefürdök, ugye nem baj? - kérdezte kezével a mosdó irányába bökve. </div>
<div style="text-align: left;">
- D-d-dehogy... - dadogtam összevissza. Égett a fejem, egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem, mikor becsukta az ajtót és meghallottam a víz csobogását. </div>
<div style="text-align: left;">
Kemény éjszakának nézünk elébe. </div>
<div style="text-align: left;">
Mármint, nehéz... Jézusom...</div>
</div>
vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-59503662531608276122013-06-13T12:37:00.001-07:002013-06-16T11:37:08.974-07:00▲6.RÉSZ▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Sziasztok!:) Megjöttem a következő résszel, még több Larry momentsel. (Tele van vele.) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Remélem tetszik, komizzatok, esetleg aki még nem iratkozott fel, az tegye meg és lehet a 'Tetszik' gombokat is nyomogatni.:) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Egy chatben feltett kérdésre válaszolva, hogy többen is lássátok: Igen, ez egy 'szerelmes' Larrys sztori, mert ÉN hiszek bennük. Ha esetleg valakinek nem tetszik, azt csak sajnálni tudom. Köszönöm a figyelmet. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jó olvasást! xx</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
u.i.: Nem sokára befejeződik <a href="http://onceuponatimehelovedme.blogspot.hu/" target="_blank">Once upon a time he loved me</a> blogom és újat fogok nyitni. Majd teszek ki róla linket ide is. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/62494896" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="larry one direction - Buscar con Google" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/62494896/thumb.jpg" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/62336399" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="larry | via Facebook" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/62336399/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><b>Harry Edward Styles</b></u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
2013.09.23</div>
<br />
<br />
Az ágy szélén ülve, lelógattam a csupasz lábaim.<br />
Mozgatva az ujjaim, néztem ahogy a fénysugarak meg-megtörnek árnyékot vetve a halványszürke padlószőnyegre.<br />
Az ideiglenes szobám kezdett unalmassá válni. Mindennap ugyanaz a látvány... ugyanaz a kanapé, ugyanaz az ágy, ugyanaz a táj az ablakon kinézve...<br />
Hirtelen öntött el a forróság, szám sarka hatalmas vigyorrá húzódott, ahogy Louis haja megcsikizte a nyakam. Fejét a vállamon pihentette, halkan szuszogva bámulta ő is a földet.<br />
Nem volt mondanivalónk egymásnak, de nem is volt gond. Ott volt mellettem, és ez többet számított néhány elcsépelt szónál.<br />
Mióta megismertem, erre vágytam. Aggódás és kételyek nélkül kettesben lenni, hallani a másik lélegzetvételeit...<br />
- Emlékszel, amikor másfél évvel ezelőtt megkaptuk a <i>Moments</i> dalszövegét? - kérdezte semmit nem mondó hangsúllyal. A homlokomat ráncolva dünnyögtem egy igent, és kíváncsian vártam a folytatását. - Akkor még úgy gondoltam, hogy semmi értelme sincs... Mostanra megértettem a mondanivalóját.<br />
Hatalmasra nyitott szemekkel bámultam magam elé, miközben magamban végigénekeltem az említett dal gyönyörű sorait. A megható szavak szíven ütöttek, mikor rájöttem, hogy a kettőnk helyzetéhez hasonlítja.<br />
Fejét oldalra fordítva a szája hozzáért a nyakamhoz, visszafojtott lélegzettel tűrtem, ahogy a hasam görcsbe rándul. Sosem hittem a gyomorban csapkodó pillangókban, de ez az érzés hasonlított rá.<br />
-<i> Hands are silent, voice is numb, try to scream out my lungs, but it makes things harder and the tears stream down my face... </i>- énekelte a szólóját rekedtes, halk hangon a nyakhajlatom bőrébe.<br />
A hideg az egész bensőmet kirázta, a libabőr végighúzódott a csuklómtól a felkaromig. Élvezve a szavak visszhangját a fülemben, lehunytam a szemem és óvatosan kezeire raktam az enyémeket.<br />
- Miért kínzol? - sóhajtottam szaggatottan. Louis mutató ujja köröket rajzolt a csupasz combomra, égető vágyat hagyva az érintése után.<br />
Hallottam, ahogy halkan felkuncog, fejét belefúrta a nyakamba. Hajszálai újra súrolták a bőröm, erősen belemarkolva az ágy szélébe nehezen vettem a levegőt, de most az egyszer nem a betegségtől. Apró puszikat lehelt az állkapcsomra, az államtól a fülem tövéig.<br />
- Harry... <i>Szeretlek</i>. - suttogta áhítattal a hangjában.<br />
Döbbenten nyitottam fel a szemhéjaimat, pillanatokig csak fekete pontokat láttam a belém szökő adrenalintól és forróságtól.<br />
A legszebb dolgok az életben néha egyetlen egy szóból állnak. Vagy egyetlen egy mozdulatból.<br />
De miért? Miért akkor történnek ezek meg velem, mikor már késő? Mikor alig egy hónapom van csak hátra, hogy élvezhessem?<br />
Az élet igazságtalan, mégis vannak gyönyörű perceink benne.<br />
A fejemet lassan fordítottam el, a lehető legtöbbet akartam megélni a látványából, ahogy az állát a vállamon támasztva mosolyogva néz fel kusza, lelapuló tincsei mögül türkiz szemeivel.<br />
A szívem kihagyott ütemeket, ahogy a tekintetem keskeny szájára csúszott.<br />
Akármeddig gondolkodhattam volna, de nedves ajkainak színét semmilyen rózsaszínhez nem tudtam hasonlítani.<br />
Egyedi volt. <i>Az enyém... </i><br />
Meghökkenve pislogtam, mikor óvatosan közelebb hajolt az arcomhoz.<br />
Akarta.<br />
Meleg lehelete csikizte a bőröm, szempilláinak árnyéka az arcára vetült, amikor lehunyta a szemét.<br />
Halvány mosollyal néztem, hogy mennyire tökéletesen tökéletlen, ahogy arra vár, hogy megcsókoljam.<br />
<i>Akarta. </i><br />
De minden jót megzavar valami rossz, már megtanulhattuk a filmekből, vagy akár az életből.<br />
Az ajtón kopogtak, mire rögtön véget ért a pillanat, ami el sem kezdődött igazán.<br />
A kezem által csinált gyűrődést szuggeráltam a lepedőn, miközben a szemem sarkából láttam, hogy Louis ijedten ugrik félre és hátraveti magát az ágyon.<br />
- Mr. Styles, készen áll az állandó szobája. Kérem, hozza a saját dolgait és kövessen. - dugta be a fejét egy fiatal nővérke. Annyira látszott rajta, hogy flörtölni próbál a tekintetével,<i> reménytelenül.</i><br />
Nem tudhatta, hogy az egyetlen ember, akit akarok, az mellettem fekve telefonozik.<br />
- Az a szoba jobb lesz, mint ez? - kérdeztem csipkelődve, fennhangon. Szőke haját még idegesebben csavargatta, egész arca halvány pírbe burkolózott a megjegyzésemtől.<br />
- Legalább az ágy legyen rugósabb - szólalt meg Louis halkan, de mégis meghallottam én is és a lány is. Értetlenül fordítottam oda fejem, mire fogait kivillantva rám kacsintott.<br />
Lesütött szemekkel fordultam vissza, mikor leesett a szándéka, közben azon gondolkozva, hogy kinek az arca lehet a vörösebb. A nővéré vagy az enyém?<br />
Kezemmel elrugaszkodva bizonytalanul értem földet, a lábam kicsit megremegett. De Louis megelőzte a szándékaim, szempillantás alatt a fotelben pihenő sporttáskámért nyúlt, a hátára kapta és belém karolva az ajtó felé húzott.<br />
- Annyira még nem olvadtam el tőled, hogy ne tudjak járni - nevettem, utalva arra, hogy van lábam és mozgatni is tudom őket.<br />
Nem nézett rám, a folyosókon özönlő tömeget próbálta kikerülni, de a huncut mosoly ott volt a szája sarkában.<br />
- Majd meglátjuk.vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-54966099780033580922013-06-06T04:26:00.000-07:002013-06-16T11:36:36.046-07:00▲5.RÉSZ▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Halihó!:) Megjöttem az új résszel, remélem ez is tetszeni fog nektek, mint az előző, ahova 16 'Tetszik' és 13 'Imádom' jött össze. Majdnem leestem az ágyról, amikor megláttam.:D </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Nem tudom előre, lehet néhányan elpártoltok a blogtól, vagy valami csoda folytán még többen lesztek a ténytől, hogy ettől a résztől kezdve mindegyikben lesz Larry moment és a romance fajta. </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Jó olvasást! xx</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><a href="http://weheartit.com/entry/62457050" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="larry | Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/62457050/thumb.png" style="border: 0px; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/61300011" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Tumblr | via Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/61300011/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Harry Edward Styles</span></b></u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">2013.09.22.</span></div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Halk duruzsolás ütötte meg a fülemet.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem tudtam eldönteni, hogy a dobhártyám zúg, vagy valakik tényleg beszélgetnek körülöttem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A végtagjaim ólomsúlyként szegeztek az ágyhoz, ha megerőltetem magam se tudtam volna megmozdulni.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Beugrott, hogy mi is történt azelőtt, hogy újra az ágyamra kerültem volna. Az a fránya köhögés.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hosszú percekig figyeltem a hangokra, amikből szavak lettek, a szavakból pedig értelmes mondatok álltak össze.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Passzold ide, Niall! - kiáltott fel Liam, úgy ítéltem vigyoroghatott.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Még mit nem. Szerezz magadnak. - reagált rá rögtön a megszólított. Ki tudja, talán egy szendvicsen, vagy csokin dulakodhattak.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Magamban mosolyogva hallgattam a szokásos, One Direction csendéletet, amihez szoktam. Eddig még sosem gondoltam, hogy egyszer milyen fontos lehet számomra egy-egy kötözködés, nevetés vagy csak egy szimpla beszélgetés.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem becsültem meg azokat az apró dolgokat, amikért most imát mormolnék, hogy még egy kicsit élvezhessem őket.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy hónap nagyon kevés idő, ha pesszimistán fogom fel a körülöttem és bennem lejátszódó dolgokat.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Viszont, ha belegondolok, hogy egy hónap alatt még mennyi dolgot csinálhatok, máris temérdeknyi időnek tűnik.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Álljatok már le! Ha nem vennétek észre, kórházban vagyunk, Harryvel... - hasított bele a gondtalan, vidám légkörbe Louis visszafojtott motyogása.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A levegő megfagyott, egy ártatlan kis légy zümmögése zavarta csak meg a síri csendet. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szempilláimat rezegtetve hagytam, hogy a pupillám hozzászokjon a hirtelen fényhez, amit a nap és a plafon közepén függő lámpa halványan pislákoló égője biztosított.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy hatalmas sóhajtással összegyűjtöttem a legtöbb levegőt, amit tudtam és utána ki is fújtam egy szuszra.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Louis - szóltam halkan, a sokáig tartó némaságtól rekedten barátomhoz, aki megölte a fülemnek jóleső hangzavart. - Beszélhetnénk? Négyszemközt?</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Liam, Zayn és Niall alatt megnyikordult a kanapé, ahogy felálltak, a szőnyegen surrogott a cipőjük. Türelmesen várakoztam, majd amikor az ajtó zára visszakattant a helyére, a fejemet óvatosan Louis felé fordítottam. A hajam csikizte az arcom, és a kilátásban is zavart.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Miért csinálod ezt, Lou? - kérdeztem hunyorítva, feladva a próbálkozást, hogy magamtól rájöjjek a tetteinek céljára.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Mit? - nézett fel rám olyan stílusban, mint ha csak szívességet tenne. Beharaptam az ajkaim, rájöttem, hogy a legkisebb dolgok is megváltoztak körülöttem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Eltűnt a nevetés, a boldogság, a felhőtlen beszélgetések. Egy hatalmas árvíz, tele idegességgel, szomorúsággal és szenvedéssel elvitte az egészet, helyében hagyva a rossz dolgokat.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Túl késő. </i></span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Szeretném kiélvezni az utolsó napjaimat. Sokat gondolkodtam ezen és azt akarom, hogy ha majd... elmegyek, a boldog, mindig vidám és egészséges Harryre emlékezzetek és ne arra a selejtre, ami vagyok és leszek... - ingattam a fejem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A plafon mintái, amiket addig élesen láttam, elhomályosultak előttem. Még mielőtt lefolyt volna az arcomon a párnámra hullva egy forró könnycseppem, megdörzsöltem a bőröm.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A szemem sarkából láttam, hogy Louis megmozdul a fotelben, feláll és halk, hosszú léptekkel az ágyam mellé sétál.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Miről beszélsz? - kérdezte suttogva, felém hajolva. Türkiz szemeit vöröses foltok övezték, rózsaszín ajkai közt rés volt, ahogy kérdő arckifejezéssel próbálta elkapni a tekintetem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hirtelen fogott el az érzés, hogy építhetnénk egy univerzumot, pont ide és eltüntethetnénk az egész emberiséget. Ketten lennénk az egész világon, ő és én, betegség és mindenféle akadály nélkül. Boldogan.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Azt terveztem, hogy megvalósítom néhány álmomat ez alatt a rövid idő alatt, de aztán rájöttem, hogy csak egy van, de az lehetetlen. - mosolyodtam el keserűen, a másik irányba hajtva a fejem, nehogy meglássa Louis.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az utóbbi idő falat épített közém és közé. Hatalmas, áttörhetetlen falat.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Fordítsd el a fejed, de kérlek maradj.</i></span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Ha rajtam múlna... de tudod, hogy nem szabad... - motyogta. Jól esett, hogy rögtön megértette. - Amikor elmondta az orvos, hogy mi történt... Harry, nem akarlak elveszíteni.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A forróság elöntötte az egész testemet, a lábujjamtól a fejem tetejéig, amikor Louis ujjai összekulcsolódtak az enyémekkel. A kezeinket néztem, ahogy válaszoltam rekedtes, nyugtató hangon.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Nem fogsz. Mindig veled leszek, még akkor is ha nem látsz.</span>vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-57718426721139721862013-05-25T13:30:00.003-07:002013-06-16T11:35:50.335-07:00▲4.RÉSZ▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Sziasztok!:) Sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt rész, de most már itt van és hosszabb lett, mint az eddigiek. Sokkal hosszabb.:) </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Gondolom, már rájöhetettek(ha nem, akkor majd most), hogy ez nem egy happyendlovestory, hanem egy komoly témából merített ihlet szülte blog, hiszen a mai világban nagyon sok ember hal meg ilyesmi betegségek miatt. </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Szóval, a lényeg az, hogy szeretném leszögezni, nem vagyok emós, se semmi ilyesmi, csak egyszerűen olyan hangulatom van mostanában, ami megfelel egy ilyen történet megírásához. </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Köszönöm, ha elolvastátok, és mint mindig, jó olvasást!:)xx</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><a href="http://weheartit.com/entry/61551332" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="(2) Viršelio nuotraukos | via Facebook" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/61551332/thumb.jpg" style="border: 0px; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/61590663" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="With You | via Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/61590663/thumb.jpg" style="border: 0px; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Harry Edward Styles</span></b></u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">2013.09.20. - 09.21.</span></div>
<br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A könnyek hosszú csíkokban folytak le az arcomon, ahogy a csillagokat néztem, amiknek halvány fénye besütött az ablakon.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szipogva dörzsöltem meg az arcom, a csuklóm belső oldalán elmaszatolt, meleg cseppek csillantak meg. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Talán gyengének tűnhettem, sőt, annak is éreztem magam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az oldalamon feküdtem, jobb kezem hüvelykujjával apró köröket rajzoltam a fehér lepedőre, miközben a kórház apró neszeit hallgattam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">De mégis túl csendes volt minden. Az én fülem a sikítozáshoz és ordítozáshoz szokott, meg a fülesben dübörgő basszusgitárhoz. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hirtelen köhögőroham tört rám, összeszorított szemekkel fogtam közben a mellkasom, a szüntelen fájdalom megőrjített. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Bár egy idő után megszoktam a folyamatos szúrást a tüdőmben, és azt, hogy nehezen veszek levegőt. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nehézkesen lélegezve dőltem vissza az ágyra, amikor úgy-ahogy megszűnt a fájdalom.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Belemarkoltam a kényelmetlen párnámba, és ráhajtottam a fejem az alkaromra, így pont az ajtóra láttam rá. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szomorúan bámultam a sötétet, ahogy visszaemlékeztem, hogyan mentek el a srácok. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az orvos nem mondta el nekik, csak Louisnak, ezért a többieket nekem kellett tájékoztatnom. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Liam a tenyerébe temetett arccal sírt, Niall szipogva átölelte a vállamat, míg Zayn fátyolos tekintettel nézett rám. Ő túl szégyenlős ahhoz, hogy többet tett volna. És én ezt megértem. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Elrévedt tekintettel néztem közben félre, a fotelhez, amiben Lou ült. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az ujjait a tenyerébe vájta, az ablakomon keresztül nézte az eget, a bárányfelhők sokaságát, amik szabadon úsztak át a nagy kékségen. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Észrevette, hogy őt bámulom. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A vörös foltok elütöttek a bőre színétől a szeme körül, szája elnyílt. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A tekintete, a türkiz írisze és pupillája, viszont égett az elhatározástól. Ki tudtam olvasni belőle minden gondolatát.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">"Meg foglak védeni. Ne aggódj. Én itt leszek."</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ijedten hunytam le a szemhéjaim, amikor az ajtó kinyílt és a kórházi folyosó pislákoló, homályos fénye besütött egy hosszú csíkban, megvilágítva az arcom. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Csak a nővér volt az, hogy megkapjam az éjszakai infúzió adagom. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Türelmesen néztem, ahogy az átlátszó, sűrű folyadékot befecskendezi, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon hányszor fogják még ezt csinálni, amíg... </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Tessék - szólalt meg a középkorú nő, kedves mosollyal az arcán. A kezében egy zsebkendő volt, amit felém nyújtott. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Értetlenül ráztam meg a fejem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Nincs rá szükségem. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az éjjeliszekrényhez fordult, rárakta a csomagot, és az ajtó irányába indult. A kontya szétesett, az őszes tincsei az arcába hulltak, amiket hátratűrt. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Töröld meg a szemeid. Azt akarod, hogy a barátaid könnyes szemekkel lássanak holnap? - kérdezte hátrafordulva, majd átlépett a küszöbön és behúzta maga mögött a nehéz, faajtót. A zár halkan kattant egyet. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A szobára sötétség hullt, a kísérteties csend is beállt újra. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az arcomhoz kaptam, az ujjhegyem nedves lett, ahogy végighúztam a szempilláimon. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Megnyaltam az ajkaim, amik közben kiszáradtak. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem voltam olyan állapotban, hogy az álmok világába kerüljek, pedig az lett volna a legjobb.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy hely, ahol béke van és nyugalom. Egy hely, ahol örökké fiatalok maradunk. Egy hely, ahol nem létezik olyan, hogy halál.</span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">***</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szeretem a madarakat. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szabadon elrepülhetnek, ha a dolgok rosszra fordulnak. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ásítva néztem a plafont, amire a hajnali napsütés cirka figurákat vetett. A sokszögek egymáson feküdtek, a fehérre vakolt fal olyan volt, akár egy festő vászna. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A melatonin lassan folydogált az ereimben, a bokámmal körözve próbáltam éberebbé válni. </span></div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem emlékszem, hogy végül aludtam-e az éjszaka, de ha igen, akkor sem sokat. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A körülmények, a fájdalom, a csipogás, a halk motyogások a folyosóról, mind ezek megakadályoztak benne. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">De ki tudja, lehet, hogy mindezek mellett tudtam volna, ha nem motoszkál az agyam minden zugában, hogy meg fogok halni. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Felsóhajtva dörzsöltem meg az arcom, az alkaromra támaszkodva ültem feljebb az ágyon. A párnát a hátam mögé tettem és összefontam az ujjaim az ölemben. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A telefonom reggel 7 órát mutatott, szóval még volt időm a látogatásig, biztos voltam benne, hogy a srácok aznap is meglátogatnak. Vagyis reméltem. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Meglepődve vettem észre egy sporttáskát a fotelben. Az én sporttáskámat, megismertem a kék és szürke csíkokról, amik az oldalán húzódtak. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Óvatosan az ágy szélére húzódzkodtam és lelógattam a lábam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hümmögve néztem a lábujjaimat, a talpamat csikizte a padlószőnyeg, ahogy megtettem pár bizonytalan lépést a fotel felé.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem is tudom mit gondoltam. Talán azt, hogy majd járni sem fogok tudni. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Szórakozottan cipzároztam ki a táskát, halvány mosollyal emeltem ki belőle az egyik fekete felsőmet. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Valaki hozott be nekem ruhát, hogy ne a kórházi göncökben kelljen lennem. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A szürke melegítő alsómat és az előbb említett pólót a hónom alá gyűrtem és bezárkóztam a szoba fürdőjébe. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az eredetileg kékesfehér csempék megfakulva, sárgásan ásítottak rám a pislákoló fényben, amit az apró lámpa biztosított a plafon közepén. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A ruhakupacot a lehajtott WC ülőkére tettem, levettem a mintás pizsamát, amit a nővérek adtak rám és beálltam a zuhanyzóba. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A forró víz égette a bőrömet, éreztem minden egyes cseppet, ami lefolyt a hátamon. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Arcomat a zuhanyrózsa felé fordítottam, lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy a hajam a homlokomra és a tarkómra tapadjon. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nekidőltem a falnak és magam elé bámulva agyaltam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez most már így fog menni? </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A gondolatok megfertőzik a nappalokat, éjszakákat, perceket, órákat? </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">És egy nap majd, nem is olyan sokára, a nővér majd bejön reggel a szobámba, hogy még egy adag gyógyszert beadjon, de én csak feküdni fogok... Elalszok örökre...</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Elzártam a csapot, kinyúltam a törölközőért és beletöröltem a könnyeimet a vízzel együtt. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Felvettem magamra a ruhákat, otthon illatuk volt, nem éreztem bennük magamat idegennek, hanem Harrynek. Harry Stylesnak. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Futólag belenéztem a tükörbe, a szemeim alatt sötét karikák húzódtak, a hajam nedvesen lapult a fejemre. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Megvonva a vállam a kilincsért nyúltam, de kintről hangokat hallottam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A fülemet az ajtóra tapasztottam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Hol van? - kérdezte Niall, meglepődöttséggel a hangjában. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Ugye, még nem... ? - kérdezte elfúló hangon Liam, de a végét már nem hallottam, mert újabb köhögőroham tört rám. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az oldalamat szorítva vetettem a hátam az ajtónak és lecsúsztam a földre. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez most más volt, mint éjszaka. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez fájdalmasabb volt, és már tényleg nem kaptam levegőt. </span>vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-88065410511545285662013-05-12T08:55:00.003-07:002013-06-16T11:34:35.145-07:00▲3.RÉSZ▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Sziasztok!:) Megjöttem a következő résszel, remélem tetszeni fog. Köszönöm a 8 feliratkozót és +400 megtekintést, nehéz elhinni, hogy tényleg érdekel titeket a történet.:)</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Jó olvasást! xx</span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/61236782/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Death | via Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/61236782/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/59515264/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Boo & Haz is only love. | via Facebook" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/59515264/thumb.png" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><u><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Harry Edward Styles</span></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">2013.09.18.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Van, hogy megszűnik a tér és idő.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az emlékek egymás után peregnek le a szemed előtt, a legszebbektől a legrosszabbakig.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Rájössz, milyen fontosak voltak ezek a pillanatok, és még a legszomorúbbat is átélnéd újra, csak ne lennél a jelenlegi helyzetedben.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Megérted az élet fontosságát.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Összepréseltem a szám, hatalmas szemekkel bámultam az ágyam mellett ülő Louisra, jól tudtam mit jelentenek a szavai.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Mennyi... - nyögtem. Lehajtott fejekkel bámultam a takaró alól kilátszó mellkasom, és rajta a milliónyi jelentésű tetoválásokat. - Mennyi időm van hátra?</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A percek, másodpercek már akkor kevésnek tűntek, minden egyes álmom és vágyam fojtogató volt, hogy már esélyem sincs megvalósítani őket.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Fel akartam lépni még egyszer a Madison Square Gardenben. Boldoggá akartam tenni egy lányt. Öregkoromban a teraszon ücsörögve az unokáim nevetését szerettem volna hallgatni.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Talán így, 18 éves fejjel szétszórtnak tűntem, és a pillanatnak éltem, de voltak komoly terveim a jövőre.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Louis beszívta az ajkait, szemei körül vörös foltok sorakoztak, mint apró piros felhők. Látszott rajta, hogy sírt, vagy legalábbis sokat dörzsölte az arcát.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az ajtó újra kinyílt, de most egy orvos lépett be rajta. Őszes haja kicsire volt nyírva, szemüvege az orrán támaszkodott, miközben egy kórlapot olvasva mellém ért. A hosszú, fehér köpenye a térdéig ért, névtábláján nyomtatott betűkkel Mr. Broun díszelgett.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Jó napot, uraim! - emelte fel a fejét. Lassan beszélt, a szavakat hatásosan ejtette ki mély hangján. - Mr. Tomlinson, kérem kifáradna?</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Louis rám nézett, összerezzentem, mikor megszorította a kezemet.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nehézkesen állt fel, hosszú léptekkel hagyta el a szobát.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Percekkel később is az ajtó csapódása visszhangzott a fülemben.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- ... a kórháznak módjában áll, hogy kemoterápiás kezelést végezzünk, de az ön esetében a gyógyulás esélye jóval a 10% alatt van. Viszont megadjuk a betegeknek az a kiváltságot, hogy dönthetnek, akarják a kezelést vagy nem. - beszélt tovább az orvos, miközben én egyáltalán nem figyeltem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hirtelen az összes gondolatomat bemocskolta a tény, hogy beteg vagyok. És... nem csak szimplán náthás, vagy influenzás... Halálos beteg.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Azt hittem még van időm, és nem kell ezen rágódnom.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Hogy vajon mi történik velünk, miután meghalunk.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Örök sötétség? Vagy olyan lesz, mintha aludnék? Fájni fog? Egyszer csak vége és nincs tovább?</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Homályosan láttam az előttem lévő faajtót. Megéreztem, ahogy egy meleg könnycsepp a szemem sarkából indulva lassacskán lefolyt az államig.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A tudatomba ivódott, kezdtem felfogni a súlyát a szavaknak.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Nem kérem a kezelést - közöltem az orvossal elfúló hangon.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem volt rá szükségem.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Csodákat kergetni felesleges. Ha valakit megtalál, azt a legsötétebb sikátorban is megsegíti.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Aprót bólintott Mr. Broun, majd egy tollal ráfirkantott a kezében tartott lapokra.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Holnap áthelyezzük egy olyan szobába, ahol senki sem zavarja majd önt - mondta sóhajtva. Az EKG képernyőjéhez lépett, leellenőrizte, majd lassú léptekkel az ajtó irányába indult.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Várjon! - szóltam utána, mire megfordult. Ősz szemöldökét kérdőn felemelte, türelmesen várt a kérdésemre. Meg kellett tudnom. - Mennyi időm van... hátra?</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Gondolkozva meredt maga elé. Vagy számolt, vagy nem tudta eldönteni, megmondja-e.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Nem tudom biztosan megmondani... - kezdett bele. Idegesen pillantottam rá, megértette, hogy nincs kedvem teketóriázni, kibökte. - Egy hónap.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Kilépett a kórteremből, és egyedül hagyott. Már a madarak sem csiripeltek odakint. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Csak egy dologra tudtam gondolni.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem akarok meghalni. </span>vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-70494825309274862512013-05-06T09:18:00.001-07:002013-06-16T11:33:51.988-07:00▲2.RÉSZ▲<br />
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Sziasztok!:) Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. Az előző bejegyzéshez kaptam 4 komit, 5 "Tetszik"-et, 7 "Imádom"-ot és 2 "Nem tetszik"-et... hát, az előbbieket nagyon szépen köszönöm, örültem neki. Az utóbbiaknak viszont azt üzenem, hogy remélem megtaláljátok azt a blogot, amit szeretni fogtok, hisz nem mindenkinek tetszhet minden.:) </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Jó olvasást! xx</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://weheartit.com/entry/50030393/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="(4) Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/50030393/tumblr_mh1qciW04x1qlo5cpo1_500_thumb.png" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/60607438/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="saccosekkfreshness.blogg.no" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/60607438/thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u><b><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Harry Edward Styles</span></b></u></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">2013.09.18.</span></div>
<br />
<span style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Az emberek életük minden egyes pillanatában veszélynek vannak kitéve. Senki sem tudja,</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">melyik lélegzetvétele, mozdulata vagy szívverése az utolsó. </span></div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Emlékeztem a fájdalomra. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A kaparásra a torkomban, a szüntelen szúrásra az oldalamban és a tüdőm égésére. Mintha milliónyi pici tűvel szurkálnák a mellkasod minden négyzetmilliméterét. </span><br />
<span style="font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif;">Viszont a sötétség, ami utána jött, kiesett. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Csak a tátongó űr érzése fojtogatott, ahogy a sötétség ránehezedett a szemhéjamra. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Olyan fáradtnak éreztem magam, mint egy maraton futó. Sajogtak az izmaim. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">De ahelyett, hogy kellemetlen lett volna, megnyugtatott. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Éreztem, hogy élek.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Valahonnan, talán egy ablak üvegén keresztül napfény sütött be a szobába, égette a bőrömet, a pupillámat is zavarta, pedig csukva volt a szemem. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Minden kezdett kényelmetlen lenni, a párna a fejem alatt, a takaró fura anyagának dörzsölése, a napsugarak perzselése az arcomon és vállamon. A csipogás idegesített, túl egyenletes volt, a jobb karom hajlata pedig feszült az infúziótól.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A hófehér plafon először vakítónak tűnt a sötétség után, ami eltakarta előlem a világot, pislognom kellett, hogy a lámpa körvonala kirajzolódjon és ne csak egy pacát lássak. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Óvatosan az alkaromra támaszkodtam, és felhúztam magam ülő-fekvő pozícióba, amitől nem fájt annyira a hátam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A kis kórterem csendes volt, csak a teraszra nyíló ajtó mögül hallottam madár csicsergést és autók motorjának zúgását. A folyosóról nővérek és orvosok halk duruzsolása törte meg a mellettem lévő EKG csipogását.</span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Kórházi csendélet. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az ágy mellett álló kis szekrényhez hajoltam, a tenyerembe vettem a telefonomat, miközben halványan elmosolyodva megpöcköltem a vázában álló virág szirmát. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Vajon hányan tudhatták, hogy ott vagyok? Hány lesifotós állhatott az erkélyem alatt, arra várva, hogy lekaphassanak köntösben? </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Megráztam a fejem a képtelenségen, és kioldottam a képernyőzáramat. A gyárilag beállított hátteret nézegettem, de nem is a kék és szürke csíkok váltakozása érdekelt, a gondolataim messze voltak. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Miért vagyok ott? Mi bajom van? Mikor mehetek haza? Énekelhetek a következő napi koncertünkön? </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Túl sok kérdésem volt, de senki sem válaszolt rájuk. Egyedül feküdtem a szobában, ötletem sem volt hol vannak a srácok. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">A függönyt ide-oda lebegtette a szél, mögötte a park fái barnás és sárgás színben játszadoztak, ahogy az udvarunk levelei is. Az ősz mindent komorrá tett, nem hiába nevezték az elmúlás időszakának. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az ajtón halkan kopogtattak, inkább már kaparászás volt, mire kérdőn oda kaptam a fejem és vártam, hogy belépjen valaki az ajtón. </span><br />
<a href="http://data.whicdn.com/images/33162486/tumblr_m7imp9K4DC1rnv947_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Tumblr_m7imp9k4dc1rnv947_large" border="0" class="full-size" height="192" src="http://data.whicdn.com/images/33162486/tumblr_m7imp9K4DC1rnv947_large.gif" style="border: 0px; color: #737373; display: block; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 1; margin-top: 0px; padding: 0px;" width="320" /></a><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Összeszorított szájjal néztem Louisra, akinek reakciója hasonlított az enyémhez, amúgy is vékony ajkai egy vonallá préselődtek. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Hogy érzed magad? - kérdezte rekedtes hangon, megköszörülte a torkát és újra felnézett rám. Szemében láttam a fájdalmat, azt hittem annyira rosszul nézek ki, keserű mosollyal lépett beljebb. Az ajtót behúzta maga mögött. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Jól vagyok - vontam meg a vállam óvatosan. Nem tudtam, hogy veszekedni jött, vagy komolyan érdekli a hogylétem. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Lehajtott fejjel ült le az ágyam melletti székre, kezét a lábam mellé tette a takaróra, az anyag gyűrődött az ujjai markolásában. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Harry... Nem vagy jól - nyomta meg az utolsó szót, szeme körül apró ráncok futottak egymásba, de nem az örömtől. Értetlenül néztem rá, teljesen egészségesnek éreztem magam eltekintve az apró nyomástól az oldalamban, amit már megszoktam. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Louis beletúrt a hajába a homlokánál, miután elengedte természetellenes formában állt égnek, oda akartam nyúlni és megigazítani, ahogy az enyémet szoktam, mert idegesített. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Az arcát dörzsölve emelte szemmagasságba a fejét, kezdtem megijedni, hogy mi baja lehet. </span><br />
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">- Találtak egy... tudod... hát... - nyögte, az ujjait szorította, nem tudta kimondani. Bátorítóan néztem rá. - Harry, tüdőrákod van. </span>vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-13310666739941183072013-05-01T07:19:00.000-07:002013-06-16T11:32:19.436-07:00▲1.RÉSZ▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Sziasztok!:) El sem hiszem, hogy még csak most teszem ki az 1. részt, de már +100 megtekintésem van és 2 feliratkozóm.*-* Köszönöm!:) </i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Remélem tetszeni fog nektek a történet, ilyen szomorú hangvételűbe még nem kezdtem bele, egyszer sem, szóval nem tudom milyen minőségű lesz...</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><i>Hát, jó olvasást!:D xx</i></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><a href="http://weheartit.com/entry/59753051/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; margin-top: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="(1) harry styles imagine | Tumblr" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/59753051/thumb.png" style="border: 0px; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a><a href="http://weheartit.com/entry/48094736/via/mrshoran69" style="background-color: white; border: 0px; color: #fe739b; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 30px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: start; text-decoration: none;" tabindex="-1"><img alt="Larry Stylinson :(" class="entry_thumbnail" height="200" src="http://data.whicdn.com/images/48094736/734682_396844520399084_1791346593_n_thumb.jpg" style="border: 0px; cursor: -webkit-zoom-in; font-family: inherit; line-height: 1; margin: 0px; padding: 0px;" width="240" /></a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><u><span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Harry Edward Styles </span></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
2013.09.17.</div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"></span><br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Harry! - kiáltotta Louis az emeletről, majd másodpercek múlva a lépteinek zaját is meghallottam, ahogy dörömbölve futott le a lépcsőn.</div>
<div style="text-align: left;">
A fejemet hátrahajtottam a kanapén, a hajam csikizte az arcom, ahogy fejjel lefelé vártam.</div>
<div style="text-align: left;">
Kíváncsi voltam, mit akar Lou, hisz barátságunk, ha még nevezhettem annak, a mélypontján volt. Aligha váltottunk pár szót. Egy héten.</div>
<div style="text-align: left;">
Bosszús arca, és szikrázó türkiz szemei arról árulkodtak, hogy nem csevegni szándékozott.</div>
<div style="text-align: left;">
Sejthettem volna, vihar előtti csend.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mégis, hogy gondoltad, hogy ilyen interjút adsz? - kérdezte fojtott hanggal, bár én ismertem, elég jól, tudtam, hogy ez az idegesség jele nála.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom, mire gondolsz - vontam meg a vállam, és visszafordultam a TV-hez.</div>
<div style="text-align: left;">
Alan Carr vendégei felszabadultan nevettek a műsorvezető, vagy ahogy ő hívja magát, a fecsegő ember viccein. Elmosolyodtam egy elhangzó poénon, miközben vártam, hogy Louis újra megszólaljon.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát, azt erősen kétlem. "Harry, elárulnád mi újság veled és a nőkkel?" "Most éppen nincs barátnőm, nem is akarok." "Ó, na és Lou?" "Nagyon jó barátok vagyunk, néha jobban kedvelem, mint egy csajt." - utánozta egy riporter és az én hangomat. Értetlenül kaptam felé a fejem, a testemmel is elfordultam, hogy ránézhessek. A leengedett kezében egy magazin volt. Nem láttam a címlapját, de valami híres lehetett, ha Louis elolvasta.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én ilyet sosem mondtam - ráztam meg a fejem, a hajam, ami akkor kivételesen idegesítő volt, az arcomat csapkodta. A jobb kezemmel helyre tettem a fürtöket, még mindig tanácstalanul néztem rá. Az igazat mondtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Aha, persze. Azért van beleírva - bólintott gúnyosan. Az ölembe hajította a színes lapokból készült újságot, ami összegyűrődött a landoláskor, a betűk összeolvadtak. Fújtatott egyet, majd a lépcső irányába indult.</div>
<div style="text-align: left;">
Egy ideje már ilyen. Akár egy szót is szólok róla, leteremt. Nem... nem tudom, hogy mi történt. Bárcsak tudnám. </div>
<div style="text-align: left;">
Odakint, a teraszon túl egy fuvallat felkapta a lehullt faleveleket és, mint egy kisebb hurrikán, lebegtette őket a levegőben. Száradtak, barnák voltak, életük utolsó napjait élték, mégsem lehettek szabadok. Hisz a szél magával vitte őket. </div>
<div style="text-align: left;">
Sóhajtva felálltam a kanapéról, a magazin oldalait kisimítottam és letettem az üvegasztal sarkára. </div>
<div style="text-align: left;">
Fájt a hátam a sok üléstől, ezért a magasba lendítettem a kezeimet és kihúztam magam, de azzal nem számoltam, hogy talán egy igen nagy hibát követek el...</div>
<div style="text-align: left;">
A fájdalom bele nyílalt az oldalamba, hirtelen levegőt sem kaptam, az égető érzés átterjedt a mellkasomba is. Olyan érzés volt, mintha fel akarna robbanni a tüdőm. A torkom kapart az oxigénhiánytól, fuldokolni kezdtem. </div>
<div style="text-align: left;">
Nyögve huppantam vissza a kanapéra, homályosan láttam a könnyektől, amik kiszöktek a szememből, pedig nem akartam gyenge lenni. </div>
<div style="text-align: left;">
Jobb kezemmel belekapaszkodtam az asztal lábába, az ujjaim elfehéredtek, olyan erősen szorítottam, miközben vártam, hogy valaki segítsen. Vagy csak múljon el. </div>
<div style="text-align: left;">
- Harry? Harry, minden rendben? - kérdezte Niall félénken a hátam mögül, biztos a konyhából jött éppen kifelé, amikor meglátott. </div>
<div style="text-align: left;">
Összeszorítottam a szemeim, megráztam a fejem, a fájdalom még mindig nem enyhült. </div>
<div style="text-align: left;">
A mellkasom feszült, minden egyes lélegzetvétel kínszenvedés volt, mint ha pengéket nyomtak volna le a torkomon és közben, a szívem majdnem kiugrott a helyéről. </div>
<div style="text-align: left;">
Abban a pillanatban nem volt tér és idő, múlt, jelen vagy jövő, egyszerűen csak a semmi. </div>
<div style="text-align: left;">
A vér dobolása a fülemben, a fájdalom a nyelőcsövemtől a rekeszizmomig, és a gondolat, hogy lehet, most meghalok. </div>
<div style="text-align: left;">
- Liam, Zayn, Louis! Valaki hívja a mentőket! - hallottam meg újra Niall hangját, talán ordított, de csak alig kivehető susogást hallottam. </div>
<div style="text-align: left;">
De az oxigénhiány végül győzött... </div>
<div style="text-align: left;">
Elsötétült előttem a világ, nem láttam a sárga falevelek táncát a szélben, Alan Carr sem szórta a vicceit... </div>
<div style="text-align: left;">
A fájdalom is megszűnt. </div>
<div style="text-align: left;">
Nem tudom mennyi ideig lehettem ebben az állapotban, nekem perceknek tűnt. Hosszú, csendes perceknek. Meglepődtem, de a sok felhajtás után még jól is esett a nyugalom. </div>
<div style="text-align: left;">
Nem sikított senki a fülembe, nem hajszoltak, hogy még szebben, még jobban énekeljem a hangokat, nem mutogatott rám senki ujjal. Békés volt. </div>
<div style="text-align: left;">
Egyenletes csipogás ütötte meg a fülemet. </div>
<div style="text-align: left;">
Etil-alkohol, steril géz és semmilyen illatú öblítőnek az illata keveredett az orromban. </div>
<div style="text-align: left;">
Ismertem ezt a borzalmas szagot. </div>
<div style="text-align: left;">
Kórházban voltam. </div>
</span>vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6527091999087116927.post-19805953907101233852013-04-24T14:04:00.001-07:002013-04-24T14:09:18.727-07:00▲PROLÓGUS▲<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<i>Sziasztok!:) Meghoztam új blogom legelső fejezetét, a prológust. Remélem tetszeni fog nektek. </i></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
</div>
<i>Lehet feliratkozni, komizni.:) Jó olvasást! xx</i><br />
<div>
<br /></div>
<br />
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<a href="http://data.whicdn.com/images/56190677/tumblr_miw48hXUxL1qdp7k4o1_400_large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Tumblr_miw48hxuxl1qdp7k4o1_400_large" border="0" class="full-size" height="320" src="http://data.whicdn.com/images/56190677/tumblr_miw48hXUxL1qdp7k4o1_400_large.gif" style="border: 0px; color: #737373; display: block; font-family: 'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 1; margin: 0px 0px 18px; padding: 0px; text-align: start;" width="256" /></a></div>
<br />
<div style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br /></div>
<div>
<i>Mint mindennek, egyszer Larry Stylinsonnak is vége szakad...</i></div>
Mikor megismerték egymást, úgy tűnt, hogy elválaszthatatlan barátok lettek.<br />
Megígérték egymásnak, hogy jóban és rosszban is támogatni fogják egymást.<br />
Ez a megmagyarázhatatlan kapocs erősebb volt mindennél.<br />
De a sajtó...<br />
A sajtó mindenkit kifiguráz, megaláz és valótlant állít még a legőszintébb emberről is.<br />
Az elején még csak nevettek, hisz ők jól tudták mi az igazság.<br />
Tudták, hogy köztük csak szimpla baráti kapcsolat van, semmi több.<br />
Miután Louisnak barátnője lett, ennek mind vége szakadt.<br />
Már nem mosolyogtak rajta, nem nevették ki a riportereket, ha erről kérdezték.<br />
Idegenek lettek.<br />
Úgy tesznek, mintha nem is ismernék egymást.<br />
Mintha a 2010-es események, képek, videók meg nem történtek lennének.<br />
Mintha... sosem lettek volna barátok, akik ígéretet tettek.<br />
De... aztán Harryvel olyan dolog történik, ami miatt talán újra megerősödik a kapocs.<br />
Ha nem is hosszú távú időre, hanem addig, amíg Harry szervezete bírja.<br />
Amíg még dobog a szíve.<br />
<i>Amíg még Larry Stylinson újra élni tud... </i><br />
<br />vandahttp://www.blogger.com/profile/11850961486569168734noreply@blogger.com4