2013. június 26., szerda

▲8.RÉSZ▲

Sziasztok!:) 
Szerintem már elég sokan tudtok erről az újdonságról, miszerint meg fog szűnni a Blog Reader. Totális hülyeség, nem értem miért van rá szükség, hogy eltöröljék. Na, mindegy.
A lényeg, hogy Bloglovinon továbbra is tudjátok követni a blogot! Jobb oldalt, legfelül megtaláljátok a linket.
Annyira örülök, hogy tetszik nektek a történet és ha azt kérem, jöjjön össze a 4 komment, ti megcsináljátok.:)
Azt hiszem ennyi, esetleg ha valami később eszembe jut, azt chaten leírom!
Jó olvasást! xx

(2) quotes | Tumblrlarry stylinson | Tumblr


Harry Edward Styles
2013.09.29.

Már másfél hét eltelt azóta, hogy kórházban vagyok.
Ugye milyen gyorsan telik az idő, ha nem akarjuk? Minden pillanatban azt kívánjuk, hogy kérlek, csak még egy napot, egy órát, egy percet... De akárki is foglalkozik a vágyakkal odafent, nem nagyon hallgat ránk...
Az állapotom rohamosan romlott.
Lassan elveszítem a hitet, és a betegség még legbelül, a régi Harryt is megöli.
Louis kikészült. Nehezebben fogja fel, hogy tényleg nincs mit már tenni. Pár nap, vagy ha szerencsésebb vagyok hét, és vége.
A súlyom a felére csökkent az eredetinek, a csontjaim mindenhol kiállnak, arcom beesett és már az is komoly megpróbáltatást igényel, hogy felálljak.
Pedig olyan szép napokat töltöttünk el együtt, Louval... Az egyetlen, amit köszönhetek a sorsnak, hogy erre a rövid kis időre vissza adta nekem őt. Hogy valakit szerethessek az utolsó pillanatokban.
A franciaágyon fekve, fejemet a mellkasára hajtottam.
A tüdőm miatt sípolva vettem a levegőt, halkan köhécselve élveztem, ahogy a hajamat birizgálja.
Akárhova is kerülök, ez hiányozni fog, biztosan.
Ujjai óvatosan szántották a tincseimet, fakó, élettelen barna hajszálak hullottak a homlokomba.
Fájdalmasan húztam össze a szemöldököm, szemeimet összeszorítva akartam a kibuggyanó könnyeket is visszatartani. Nem volt szükségem rá, hogy a gyengeségem láttán Lou újra összeomoljon.
Az volt az egyetlen támpontja, mikor 'egészségesebben' látott.
Nem voltam képes elmagyarázni neki, hogy ez lehetetlen. Hisz én minden nap elteltével pont, hogy az ellentettje leszek...
- Emlékszel, mikor megígértem, hogy akárhova is mész én követlek? - kérdezte a csendet megtörve. Hangja mélyen, rekedtesen szólt, a kín minden cseppjét felleltem benne.
- Persze - motyogtam magam elé, reménykedve, hogy meghallotta. Vártam a folytatására, vagy a magyarázatára, de utána újabb csendbe burkolózott a szoba.
Gondolkozva fúrtam bele a fejem a mellkasába, próbáltam rájönni miért hozta fel azt a régi, ködös emlékekbe fulladt ígéretet.
Éreztem, tudtam, hogy ott van a válasz a nyelvem hegyén, látom a megoldást, csak túl makacs vagyok, hogy észrevegyem...
Lehunytam a szemeim, gondolataimat inkább a múltra tereltem. Az legalább biztos volt, nem úgy mint a jelen és jövő. Hisz azok akármit hozhattak, az én esetemben pedig csakis rosszat.
 Lelki szemeim előtt újra a színpadon álltam, milliónyi sikító lánnyal előttem, és azzal az érzéssel, hogy 'Te jó ég... mind minket akar.'
Sokan mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni, hogy felejthetetlen maradj.
Hát, én ezt betartom. Csak nem önszántamból.
Az ajtón halkan kopogtattak, azt hittem, hogy csak a nővér az, de amikor megláttam Zaynt, meglepődve emeltem fel a fejem.
- Ööö... - motyogott az orra alatt, minket nézve csodálkozó barna szemeivel. - Beszélhetnénk, Harry?
Elgondolkozva, hogy vajon mit szeretne nekem pont ő mondani, felpillantottam Louis arcába.
- Úgyis van egy kis dolgom... - suttogta nekem, óvatosan kimászott alólam és hosszú léptekkel kiment a szobából.
Zayn sokáig nézett még utána, az ágyam mellé leülve is az ajtót szuggerálta, lehet, hogy csak a gondolatait szedte össze. Még mindig nem tudtam, nem értettem mit is akarhat tőlem a napok múlása után, mikor egyszer sem jött be látogatóba. Liam és Niall minimum heti kétszer ott voltak, érdeklődtek az állapotomról és hoztak valami ehetőt.
Bár, nem mintha elvárnám, de azért rosszul esett.
Alkaromra támaszkodva feljebb toltam magam az ágyban, hátamat a párnának vetve, összekulcsolt ujjakkal vártam.
De nem szólalt meg.
- Mi a baj, Zayn? - kérdeztem kedvesen megszólítva, hátha elkezdi. Fejét végre felém fordította, halvány mosollyal, szomorú ráncokkal a szeme körül.
- Én csak... Hiányozni fogsz, Haz.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, meglepett az őszintesége, hisz én mindig is a visszahúzódó Zaynt láttam benne.
Bukdácsolva odamásztam mellé és átöleltem a nyakát.
Vonakodva ugyan, de viszonozta a szeretet rohamomat, könnyeim akaratlanul is szúrni kezdték a szemem.
- Hidd el, Zayn, nekem is fogtok, akárhova kerülök. - motyogtam kabátjának vállába.
Erősebben szorítottam magamhoz, mikor meghallottam halk, keserves szipogását.

Louis William Tomlinson

Megtorpanva álltam az ajtóban, kerülve a nővérek és orvosok kíváncsiskodó tekintetét. 
A fejemben megvolt a tervem, hogy mit is akartam tenni, de a lábaim nem engedelmeskedtek.
Féltem. 
A hosszú, mesterséges fénnyel körbevont folyosón jobbra indultam, a különféle kiírásokat olvasva a táblákon. 
Ideges voltam. 
A lépteim visszhangoztak, próbáltam a szívverésemmel kompenzálni, de akkor akár futhattam is volna.  
Megörültem, mikor megláttam, amit kerestem, tenyerembe vájt körmökkel néztem az ajtót. 
Orvosi raktár. 
Óvatosan körbenéztem, hisz a helyiség csak a személyzetnek volt fenntartva, nekem, mint kívülállónak semmi keresni valója ott.
Ujjaimat a hideg fém kilincsre rakva, elgondolkodtam, hogy tényleg ezt akarom-e tenni.
Harry a mindenem. Még csak meg sem próbáltam elképzelni nélküle az életem. Felesleges, mert nincs.
Besurrantam a sötét kis szobába, jobb kezemmel a falon kutattam a villanykapcsolóért, miközben a ballal pedig becsaptam magam mögött a nehéz, faajtót.
Csak ne jöjjön be senki, amíg itt vagyok.
A karomat belevertem egy négyzet alakú dobozkába, hüvelykujjammal a felkattintottam a kapcsolót. A hirtelen világosság bántotta a szememet, hosszú pislogások árán tudtam csak látni.
A fal mentén végig polcok voltak, alul kartonokban még kicsomagolatlan gyógyszerek vagy orvosi eszközök.
Előrébb léptem, amennyire tudtam és fürkésző szemekkel kerestem, amiért jöttem. Biztos voltam benne, hogy ott megtalálom, hisz minden páciensnek szüksége van rá.
- Hol van az a hülye... Igen! - kiáltottam fel kicsit hangosabban a keleténél. Körülnézve újra, lekaptam a fapolcról a kis, barnás üveget és a zsebembe dugtam.  
Magamban mormolva imádkoztam, hogy ne pont akkor sétáljon el egy orvos a folyosón. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor újra lenyomtam a kilincset és óvatosan, apró résnyire nyitottam az ajtót.
Hihetetlen gyorsasággal indultam Harry szobája felé, nem is emlékeztem, hogy becsuktam-e magam mögött az ajtót, csak el akartam onnan menni.
- Mr. Tomlinson? - hallottam meg a nevem magam mögül, feltehetőleg egy nővér szájából.
- A francba... - motyogtam az orrom alatt, lehajtva a fejem, megfordultam.
- Segíthetek valamit? - kérdezte a nővér, aki éjszakánként be szokott járni Harryhez infúziózni. Gyanakvó, kék szemeitől le kellett sütnöm a szemem, idegesen tettem a kezem a bő pulóverem zsebére, nehogy meglássa mi van benne.
- Nem... köszönöm. - feleltem és benyitottam a mellettem lévő szobába.
Harry a könnyeit törölgetve feküdt az ágyon, Zayn pedig a széken ülve mondott neki valamit, de nem hallottam, hogy mit.
Halkan köhögtem kettőt, mire mind a ketten rám néztek és a különös beszélgetés abbamaradt.
Zayn elköszönt, felállt és kikerülve engem, távozott.
Felvont szemöldökkel néztem hátra a vállam fölött, majd leülve a helyére, halványan rámosolyogtam Harryre.
- Miről beszélgettetek? - kérdeztem, miközben ujjaimmal közre vontam az övéit. Felsóhajtva bámult maga elé, tompa csillogással a szemében.
- A jövőről. Ami nekem nincs.

8 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett....siess az újjal..remélem hamarabb hozod mint eddig...:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thanks.:)<3 Okéoké, sajnálom, hogy mindig kések, igyekszem.:DD xx

      Törlés
  2. Hát, nem is tudom, mit mondhatnék... Az az utolsó mondat...
    Zayn és Harry meg nagyon édesek voltak :') Louis pedig biztosan tervez valamit. Nem akarok tippelgetni, úgyhogy kíváncsian várom, hogy kiderüljön xx

    VálaszTörlés
  3. :)<3 Igen, tervezget... de mivel már csak 2 rész van hátra, hamar meg fogod tudni, hogy mit. xx

    VálaszTörlés
  4. Annyira imádom,hogy nem tudom szavakba önteni vagy mondatokba foglalni.Sajnálom,hogy nemsokára vége...szeretem ezt a blogot♥Siess a kövivel nagyon várom,és imádom ahogy írsz! :D♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.<33 Az ilyen kommentek olyan jól esnek.<3 xx

      Törlés