2013. június 6., csütörtök

▲5.RÉSZ▲

Halihó!:) Megjöttem az új résszel, remélem ez is tetszeni fog nektek, mint az előző, ahova 16 'Tetszik' és 13 'Imádom' jött össze. Majdnem leestem az ágyról, amikor megláttam.:D 
Nem tudom előre, lehet néhányan elpártoltok a blogtól, vagy valami csoda folytán még többen lesztek a ténytől, hogy ettől a résztől kezdve mindegyikben lesz Larry moment és a romance fajta. 
Jó olvasást! xx

larry | TumblrTumblr | via Tumblr

Harry Edward Styles
2013.09.22.


Halk duruzsolás ütötte meg a fülemet.
Nem tudtam eldönteni, hogy a dobhártyám zúg, vagy valakik tényleg beszélgetnek körülöttem.
A végtagjaim ólomsúlyként szegeztek az ágyhoz, ha megerőltetem magam se tudtam volna megmozdulni.
Beugrott, hogy mi is történt azelőtt, hogy újra az ágyamra kerültem volna. Az a fránya köhögés.
Hosszú percekig figyeltem a hangokra, amikből szavak lettek, a szavakból pedig értelmes mondatok álltak össze.
- Passzold ide, Niall! - kiáltott fel Liam, úgy ítéltem vigyoroghatott.
- Még mit nem. Szerezz magadnak. - reagált rá rögtön a megszólított. Ki tudja, talán egy szendvicsen, vagy csokin dulakodhattak.
Magamban mosolyogva hallgattam a szokásos, One Direction csendéletet, amihez szoktam. Eddig még sosem gondoltam, hogy egyszer milyen fontos lehet számomra egy-egy kötözködés, nevetés vagy csak egy szimpla beszélgetés.
Nem becsültem meg azokat az apró dolgokat, amikért most imát mormolnék, hogy még egy kicsit élvezhessem őket.
Egy hónap nagyon kevés idő, ha pesszimistán fogom fel a körülöttem és bennem lejátszódó dolgokat.
Viszont, ha belegondolok, hogy egy hónap alatt még mennyi dolgot csinálhatok, máris temérdeknyi időnek tűnik.
- Álljatok már le! Ha nem vennétek észre, kórházban vagyunk, Harryvel... - hasított bele a gondtalan, vidám légkörbe Louis visszafojtott motyogása.
A levegő megfagyott, egy ártatlan kis légy zümmögése zavarta csak meg a síri csendet.
Szempilláimat rezegtetve hagytam, hogy a pupillám hozzászokjon a hirtelen fényhez, amit a nap és a plafon közepén függő lámpa halványan pislákoló égője biztosított.
Egy hatalmas sóhajtással összegyűjtöttem a legtöbb levegőt, amit tudtam és utána ki is fújtam egy szuszra.
- Louis - szóltam halkan, a sokáig tartó némaságtól rekedten barátomhoz, aki megölte a fülemnek jóleső hangzavart. - Beszélhetnénk? Négyszemközt?
Liam, Zayn és Niall alatt megnyikordult a kanapé, ahogy felálltak, a szőnyegen surrogott a cipőjük. Türelmesen várakoztam, majd amikor az ajtó zára visszakattant a helyére, a fejemet óvatosan Louis felé fordítottam. A hajam csikizte az arcom, és a kilátásban is zavart.
- Miért csinálod ezt, Lou? - kérdeztem hunyorítva, feladva a próbálkozást, hogy magamtól rájöjjek a tetteinek céljára.
- Mit? - nézett fel rám olyan stílusban, mint ha csak szívességet tenne. Beharaptam az ajkaim, rájöttem, hogy a legkisebb dolgok is megváltoztak körülöttem.
Eltűnt a nevetés, a boldogság, a felhőtlen beszélgetések. Egy hatalmas árvíz, tele idegességgel, szomorúsággal és szenvedéssel elvitte az egészet, helyében hagyva a rossz dolgokat.
Túl késő.
- Szeretném kiélvezni az utolsó napjaimat. Sokat gondolkodtam ezen és azt akarom, hogy ha majd... elmegyek, a boldog, mindig vidám és egészséges Harryre emlékezzetek és ne arra a selejtre, ami vagyok és leszek... - ingattam a fejem.
A plafon mintái, amiket addig élesen láttam, elhomályosultak előttem. Még mielőtt lefolyt volna az arcomon a párnámra hullva egy forró könnycseppem, megdörzsöltem a bőröm.
A szemem sarkából láttam, hogy Louis megmozdul a fotelben, feláll és halk, hosszú léptekkel az ágyam mellé sétál.
- Miről beszélsz? - kérdezte suttogva, felém hajolva. Türkiz szemeit vöröses foltok övezték, rózsaszín ajkai közt rés volt, ahogy kérdő arckifejezéssel próbálta elkapni a tekintetem.
Hirtelen fogott el az érzés, hogy építhetnénk egy univerzumot, pont ide és eltüntethetnénk az egész emberiséget. Ketten lennénk az egész világon, ő és én, betegség és mindenféle akadály nélkül. Boldogan.
- Azt terveztem, hogy megvalósítom néhány álmomat ez alatt a rövid idő alatt, de aztán rájöttem, hogy csak egy van, de az lehetetlen. - mosolyodtam el keserűen, a másik irányba hajtva a fejem, nehogy meglássa Louis.
Az utóbbi idő falat épített közém és közé. Hatalmas, áttörhetetlen falat.
Fordítsd el a fejed, de kérlek maradj.
- Ha rajtam múlna... de tudod, hogy nem szabad... - motyogta. Jól esett, hogy rögtön megértette. - Amikor elmondta az orvos, hogy mi történt... Harry, nem akarlak elveszíteni.
A forróság elöntötte az egész testemet, a lábujjamtól a fejem tetejéig, amikor Louis ujjai összekulcsolódtak az enyémekkel. A kezeinket néztem, ahogy válaszoltam rekedtes, nyugtató hangon.
- Nem fogsz. Mindig veled leszek, még akkor is ha nem látsz.

6 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett imádom....siess az újjal!! :DD

    VálaszTörlés
  2. Jaj, istenem, nagyon aranyos lett a végére! *-* Annyira édesek, úgyhogy sok-sok Larry mometet kérek! :D Xx

    VálaszTörlés
  3. Ahwdeédess *w* Imádjuk a Larry Momentseket*w* Mikor lesz kövirész?:333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó.:DD Jövő hétre tervezem, de mivel ballagok és sok a cécó, lehet késni fogok.:) xx

      Törlés